A Sebes-Körös jobb partján elterülő Olaszi városrész plébániája 1784-ben alakult, korábban Nagyvárad egyetlen plébániájának – az újvárosinak – a joghatósága alá tartozott. Olasziban több szerzetes rend is tevékenykedett az 1692. évi török alóli felszabadulást követően, jezsuiták, majd később ferencesek, pálosok, irgalmasok, orsolyiták. 1784 után a II. József császár rendelete nyomán feloszlatott ferencesek templomát vette át használatra az alakuló plébánia. Kegyura a püspökség volt. A városrész népességszámát tekintve már akkor túlszárnyalta a bal parti Újvárosét, és jelentősége továbbra is csak növekedett, hiszen az egyházi intézmények zöme ide, a püspökségi hűbéri tulajdonban lévő Olaszi városrészbe koncentrálódott. A 18. század folyamán a hívek jelentős része németajkú volt, a következő századra e polgári réteg szinte nyomtalanul beolvadt a többségi magyarságba. A ferencesek 1740-es években emelt templomát a 20. század elején alapjaitól átépítették eklektikus stílusban.