A levéltár története

 

Jelenlegi egyházmegyei levéltárunk az egykori püspöki és káptalani levéltárak maradékainak iratanyagából alakult meg 1998-ban.

Az 1947. évi radikális politikai változások után a püspöki palotában lévő és háborús károkat is elszenvedő gazdasági levéltár sorsa megpecsételődött, egy csekély részét 1949-ben sikerült átmenekíteni a székesegyház épületébe, egy kisebb része elpusztult, a javát államosították. Az ugyanott lévő egyházmegyei levéltár ugyan ideiglenesen a püspökség tulajdonában maradt, ám azt nem használhatta, hiszen maga az épület már nem volt birtokában.

A székeskáptalan hiteleshelyi és házi (gazdasági) levéltárai kezdetektől a székesegyház épületében – az arra a célra kialakított hat helyiségben, eredeti levéltári bútorzattal ellátott termekben – voltak elhelyezve. Háborús károkat nem szenvedtek és az államosítás első hullámai sem értintették.

1949-től tehát az egyházmegye központi levéltárai részben az államosított püspöki palota földszintjén, részben a székesegyházban, a sekrestye feletti két emeleti traktusban lévő levéltári helyiségekben, továbbá a mellékhajók emeleti, nyitott galériáin voltak. E történeti iratállományokat – szinte teljes egészükben – 1968-ban átszállították az állami levéltár helyi kirendeltségére. Mindkét levéltár (püspöki és káptalani) a legjelentősebb katolikus történeti levéltáraink közé tartozott, egyenként többszáz folyóméternyi, felbecsülhetetlen értékű iratanyaggal. Sajnálatos módon államosításuk, elvételük előtt egyikről sem készült részletes ismertető vagy fondjegyzék.

1968-ban úgy a püspöki mint a káptalani állományokból visszamaradt néhány folyóméternyi, 18-20. századi vegyes eredetű iratanyag, többek között a teljes egyházmegyére kiterjedő anyakönyvi másodpéldány gyűjtemény. E mellett a gyarapodást az 1948-tól többé-kevésbé folyamatosan fennmaradt egyházigazgatási iratok, néhány személyi hagyaték és az utóbbi években a vidéki plébániákról begyűjtött történeti (18-20. századi) iratanyagok jelentették. Az Egyházmegyei Levéltár összességében mintegy 150 folyóméternyi állományának rendezése, feldolgozása folyamatban van. Az iratanyagnak jelenleg a székesegyház épületében lévő egykori káptalani hiteleshelyi levéltár felújított helyiségei adnak otthont.

A Román Nemzeti Levéltár helyi, nagyváradi kirendeltségének őrizetébe kerülő püspöki és káptalani levéltárak iratanyaga újkori, egyaránt a 17. század legvégétől gyarapodtak, korábbi iratokat, okleveleket a birtokvisszaszerzési folyamat illetve a káptalan hiteleshelyi tevékenysége során szerzett be a két intézmény, legtöbbször másolati példányokban. Csekély számú török hódoltság előtti eredeti iratanyagot őriz. Az államosítása után új szempontok szerint átrendezett és eredeti rendjét csak részben őrző két (egyenként is többszáz folyóméternyi) gyűjteményről mindmáig nem készült nyomtatott fondjegyzék, feldolgozottsági foka állományrészenként változó, egyes állagai teljesen kutathatatlanok, illetve csak mikrofilmen tanulmányozhatók. A kutatókat a román nyelvű kutatótermi gépelt fondjegyzék segíti.

 

Nyomtatott segédletek, a levéltár állományára vonatkozó irodalmak:

 

 

A levéltár címe, elérhetőségei:

Nagyvárad / Oradea – 410161, Kanonok sor / str.Şirul Canonicilor nr.2

Tel./fax: 0259-411180 (püspöki hivatal), 0771125909

e-mail: leveltar@varad.org

(a levéltárnak önálló honlapja és vezetékes telefonja nincs)

Levéltáros: Csorba Sándor