EGYHÁZMEGYEI LEVÉLTÁR ÉS MŰEMLÉKKÖNYVTÁR

Levéltáros, könyvtáros: CIORBA Sándor

RO – 410161 ORADEA / NAGYVÁRAD (BH)
Str. Şirul Canonicilor / Kanonok Sor 2.

Tel.: 0259/411-180, 0771/125-909

(a könyvtárnak önálló honlapja és vezetékes telefonja nincs)

e-mail: epiromca@rdsor.ro, leveltar@varad.org

A könyvtár nem látogatható, előzetes bejelentkezés és kutatási kérelem alapján helyben kutatható!

 

Műemlékkönyvtárunk rövid története

 

A váradi egyházmegye és főpapsága közismerten kiemelkedő szerepet vitt a középkori és a humanista könyvkultúra területén. A reformáció, a javak szekularizációja és a több mint három évtizedig tartó oszmán uralom azonban nyomtalanul elpusztított minden korábbi tárgyi emléket. Várad egykori könyves múltjának ma már egyetlen tanúját sem, egyetlen kéziratos vagy nyomtatott kötetét sem őrzi a város, az egyházmegye. 1692-ben a püspökség számára új élet kezdődött, a kora újkori, újkori könyves kultúra is ekkor vette kezdetét. Vázlatosan áttekintve az 1692 utáni korszakban gyarapodó egyes gyűjteményeket, a következő kép tárul elénk:

A székeskáptalan könyvtárát talán a legkorábban kialakultnak tekinthetjük, a mindenkori püspöki székesegyház (az olaszi városrészben lévő Szent Brigitta, később az újvárosi Szent László templom) sekrestyéjében, majd 1780-tól a ma már bazilikai rangot viselő Nagyboldogasszony titulusú székesegyház kezdettől könyvtári termekként működő – a kápolna feletti második emeleten lévő – helyiségeiben helyezték el. A gyűjtemény gyarapodása jól nyomon követhető a possessorbejegyzések és a fennmaradt 18. század végi és a 19. század első feléből datált könyvtári katalógusok alapján. E századok fordulóján 3.000, a 19. század közepén 5.000 kötet körüli volt az állománya. A könyvtár az első világháborúig háborítatlanul gyarapodott, majd az 1970-es évekig gyakorlatilag érintetlenül vészelte át az egyházmegyét ért folyamatos változásokat a körülbelöl 15.000 kötetes könyvanyag. Mint kevésbé ismert és amúgy egyházi tulajdonú épületben, templomban lévő gyűjteményt, elkerülték a háború utáni államosítási hullámok. Igen sajnálatos, hogy ezen teljes épségben fennmaradt állományból 1981/82-ben a bukaresti Nemzeti Könyvtárba került 11 ősnyomtatvány és közel száz antikva. E kötetek a könyvállomány 18. századi magjából, javából  valók, kimozdításuk eredeti szerves környezetükből minden szempontból teljesen indokolatlan volt.

A püspökség könyvtárát 1945-1949 között rendkívüli mértékű pusztulás érte. A háború utolsó évétől számos „albérlő” használta a püspökség palotáját, majd az épületet rövid idő alatt kellett átadni a hatóságoknak. Az ott lévő és hozzávetőleg 40.000 kötetes könyvtár sorsa megpecsételődött, ebek harmincadjára jutott, jelentős része megsemmisült, széthordta a csőcselék. Egy másik része a megyei könyvtárba került, további állományrészeket elszállítottak Váradról az országos központi könyvalap részére, ez utóbbinak útja azonban ma már követhetetlen. Csekély – de értékes – 5-10.000 kötetnyi maradék került 1949-ben egy a püspökség tulajdonában lévő gazdasági épületbe, később a székesegyházba. A könyvtárnak kezdeteit nyilván a 17. század utolsó éveiben kell keresni, ám az eddigi ismereteink alapján ez nem adatolható és a fennmaradt kötetek sem bizonyítják. A könyvállomány végzetes csonkulása okán a bibliotéka 18. századi történetét egyelőre homály fedi, levéltári kutatások esetleg tisztázhatnának némi vonatkozásokat. Az egykori legjelentősebb állományrész – Patachich Ádám magánkönyvtára – ma már nyugodtan mondhatjuk szerencsére, még tulajdonosa által Kalocsára került. Az őt megelőző és követő püspökök hagyatékait adatoló könyvtárjegyzékek jórészt elpusztultak, esetleg lappanganak és leendő levéltári kutatás célpontjai lehetnének. Némi tájékoztatást nyújt a későbbi gyarapodásról a 19. század második feléből és a 20. század elejéről fennmaradt két könyvtári raktárjegyzék (Szaniszló Ferenc, Lipovniczky István, Ipolyi Arnold és Schlauch Lőrinc könyvhagyatékai).

Ugyancsak a püspöki palotában nyert elhelyezést az 1920-as évek végétől a papnevelde könyvtára is. Korábban önálló épületben működött az intézmény. A gyűjteményt 1962-ig az államosított palotában, de az egyház részbeni felügyeleti jogával kezelt püspöki kápolnában zsúfolták össze, ekkor nagyobb részét az államhatóság lefoglalta, kisebb részét átadták az egyháznak. Ez a talán 1-2.000 kötetes állományrész a többi könyvanyag mellé, a székesegyházba került. Történetére vonatkozóan kevés az adat. Az 1741-ben alapított szeminárium kezdetben valószínűleg a káptalan könyvtárát használhatta, majd a század második felétől, végétől kezdett önálló könyvtárat gyarapítani. Első lajstroma 1823-ból maradt fenn, akkor hozzávetőleg 1.500 kötetet számlált.

1998 őszétől a fennebb említett – a székesegyház épületében őrzött – könyvtárak (illetve könyvtármaradékok) mintegy 20-25.000 kötetnyi állományából alakítottuk ki Műemlékkönyvtárunkat és az újabb kori könyvanyagból könyvraktárunkat. Néhány év leforgása alatt begyűjtöttük az egyházmegye vidéki plébániáiról is a muzeális értékű régi könyvanyag nagy részét, összesen közel 1.300 kötetet. Számszerűsítve, az Egyházmegyei Műemlékkönyvtár mai állományának összetétele:

 

 

tétel / cím

 

Ősnyomtatvány (15.századi nyomtatvány)

23

feldolgozva

Antikva

(16.századi külföldi nyomtatvány)

379

feldolgozva

RMK

(1711 előtti magyarországi nyomtatvány)

219

feldolgozva

17. századi külföldi nyomtatvány

1045

feldolgozva

18. századi magyarországi nyomtatvány

ca. 2500

feldolgozva

18. századi külföldi nyomtatvány

ca. 5000

részben feldolgozva

19. századi nyomtatványok, folyóiratok, névtárak

ca. 10000

feldolgozatlan

 

A korai külföldi nyomtatványok közül (ősnyomtatványok, antikvák, 17. századiak) többszáz tétel ritkaság, többtucatnyi mű egyetlen hazai példányként van nyilvántartva.

A 17. századi magyarországi nyomtatványok közül egyetlen, a 18. századiak közül mintegy 140 tétel unikum, azaz egyetlen nyilvántartott példányról ismert.

 

Nyomtatott segédletek, a könyvtár állományára vonatkozó irodalmak