Egyházmegyei Zarándoklat Szentjobbra

 

Böcskei László megyéspüspök 2016-ban kiemelkedő szentéllyé nyilvánította a szentjobbi plébániatemplomot és meghívta az egyházmegye híveit, hogy minden évben közösen üljék meg a Boldogságos Szűz születésnapját, a templom búcsúünnepét.

2019. szeptember 15-én, vasárnap Szentjobbra zarándokolnak a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye papjai és hívei, ahol a 11.00 órakor kezdődő szentmisén, amelynek főcelebránsa Várszegi Asztrik OSB, nyugalmazott püspök, volt pannonhalmi főapát lesz, a Boldogságos Szűzanya közbenjárását, Szent István és Szent László király oltalmát kérik közösségeink, családjaink megújulásáért. Az áldást követően Szentjobb utcáin körmenetet tartanak a zarándokok a Brünn-i Fekete Madonna felújított kegyképével.

Történelmi összefoglaló

A Berettyó partján fekvő Szentjobb a püspöki székhely mellett a Váradi Római Katolikus Egyházmegye legfontosabb kultuszhelye. Rangját két kiemelkedő jelentőségű hagyomány alapozta meg: itt állt egykoron a Szent László által alapított bencés rendi apátság, melyben Szent István bebalzsamozott jobb karereklyéjét – a legrangosabb magyarországi ereklyét – őrizték három évszázadon keresztül (erről kapta nevét a település is), valamint a Dlohuliczky József, apátsági adminisztrátor által Kisboldogasszony tiszteletére felépített kápolna barokk oltárképe, melyet jelenleg a szentjobbi plébániatemplomban őriznek, és amelynek tisztelete 1948-ig éves búcsújárásokat generált.

A középkori kultuszhely

A Hartvik püspök által szerkesztett Szent István életrajz hagiográfiai toposzaiból kikövetkeztethetően a király sírjából talán még a szentté avatása előtt előkerült teljes jobb kar és gyűrűs kézfej Mercurius székesfehérvári őrkanonok tulajdonába jutott, aki Bihar megyei birtokán őrizte. VII. Gergely pápa 1083-bankelt apostoli levelével elrendelte I. István szentté avatását. Egy évvel később a fényes kísérettel odalátogató I. Lászlónak Mercurius csodával magyarázta mega helyzetet: meggyőzte arról, hogy az ereklye isteni rendelésből került oda. Erre a király Szent István tiszteletére bencés monostort alapított azon a helyen, gazdag adományokkal látva el, és Mercuriust tette apátjává. A Jobb megtalálásának dátuma a Pray-kódex naptára szerint 1084. május 30. Ekkortól kezdve az ereklye különleges tisztelet tárgyává vált, az azt őrző Berettyómonostor – akkor még fából készült épületekkel–pedig zarándokhellyé. Halála előtt László király megbízta Álmos herceget, hogy a faépület helyett kőtemplomot emeljen az ereklye őrzésére. A jelek szerint Álmos valóban elődje akaratának megfelelően, rangjához méltóan építhette ki a kolostort, melynek jövedelmeit és privilégiumait többször is megerősítették az Árpád-kor folyamán. Még Szent László király rendelte el a karereklye számára egy díszes tartó elkészítését és a templom oltárára helyezését illetve nyilvános tiszteletben részesítését. Ezt ábrázolhatja a kolostor hiteleshelyi pecsétjéről ismert, könyökben meghajlított kar formájú ereklyetartó. A május 30-iki ünnepet a XV. század végéig Váradon és Székesfehérváron is megtartották, misét és zsolozsmát végeztek Szent István tiszteletére, magának az ereklyének a tiszteletét pedig az Aranybulla iktatta törvénybe. A kegyhely jelentősége a XIV. század közepétől kezdve csökkent, a karereklye egyes részei 1370-ben, illetve az 1420-as években sorra elkerültek Szentjobbról, a kultuszközpont pedig Székesfehérvárra tevődött át. Ennek ellenére az esztergomi főkáptalan XIV. század végi vizitációja szerint Szentjobb még akkor is az exempt, illetve az esztergomi érsek alá rendelt bencés kolostorok közé tartozott. Ebbéli minőségében erősíti meg IX. Bonifác pápa 1399-ben, majd utódai a XV. század során. Az 1480-as évektől 1556-ig, a rendház megszűntéig pálosok vették át a kolostor irányítását. A hagyomány szerint az apátság maradványaiból – és nagy valószínűséggel állítható, hogy annak a helyén, illetve köré – építették fel a XVI-XVII. századok folyamán a később végvári szerepet is játszó szentjobbi várat, melyet a szatmári béke (1711) után lerombolnak. A kolostort túlélte azonban az apáti cím és a hozzá tartozó javadalom. A település a hódoltság után visszakerült a visszaállított apátság birtokába, Winkler Mátyás apát pedig az 1710-es években szerény rendházat emelt a vár területén. Ezt az apáti lakot bővítették azután folyamatosan a XVIII-XX. századok folyamán, és ez képezi a magját a ma is fennálló épületnek,mely a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség kezelésében található.

Az újkori kultuszhely

A szentjobbi kultuszhely másik eleme, a Mária-kegykép, amely eredetileg az 1769-ben épült Szűz Mária születése kápolna oltárán állt, jelenleg a Dietrichstein Károly apát által 1745-ben emelt szentjobbi templomban őrzik.

Az olajkép aranyozott háttér előtt a bizánci Hodegetria típusú Brünni Fekete Máriát ábrázolja, karján az áldást osztó gyermek Jézussal, akinek bal kezében az Élet Könyve látható. A háttér aranylapján az ikonfestészetben gyakori görög Mária-monogram látható, Mária feje fölött, kétoldalt: ΜΡ ΘΥ(Mária, Isten Fiának Édesanyja). Mária jobbjával a gyermek felé mutat. A hagyomány szerint az ilyen típusú ikonok előképét Szent Lukács evangélista festette egy cédrustáblára. Sajátossága az arcok és a kezek sötét, „napbarnított” tónusa, amiről nevét (Fekete, illetve Szerecsen Madonna) is kapta. Az eredeti ikonon a Mária nyakába helyezett ereklyetartó, mely az Istenszülő ruhájának egy darabját őrzi, valószínűleg IV. Károly német-római császár ajándéka. A szentjobbi kép mintájául szolgálób brünni Fekete Máriát IV. Károly ajándékozta a brünni Szent Tamás ágostonos rendi kolostornak valamikor 1373 előtt, ma az óbrünni Szűz Mária templom főoltárán áll. Pontos eredete nem tisztázott, az viszont biztos, hogy a bizánci ikon a XIII-XIV. században készült. A hagyomány Konstantinápolyból eredezteti–ide Ilona császárnő vitte volna a Szentföldről –, ahonnan Milánóba került, majd II. Frigyes ajándékozta volna el Ulászló cseh királynak. Később, 1356-ban Luxemburgi IV. Károly testvérének, János morva őrgrófnak adta, hogy helyezze el a kolostortemplomban. Az egyik legfontosabb morvaországi kegyképnek már korán kialakult a helyi kultusza, majd 1736 után tisztelete jelentősen elterjed, miután a brünni hívő polgárság a pápaság engedélyét elnyerve koronát helyezett Mária és Jézus fejére. Brünni Fekete Mária tiszteletének Magyarországon is maradt nyoma, amiről elsősorban XVIII. századi másolatok tanúskodnak, közéjük tartozik a szentjobbi. A kegyképhez és eredetéhez számos monda és helyi hagyomány tapad, melyek egyrészt a régi (középkori) kolostorhoz, másrészt egy itt élt és a katolikus közösség által eltartott remetéhez kötődnek, illetve a hódoltságot sértetlenül átvészelt kép csodás jellegét hangsúlyozzák. A különleges képességekkel felruházott kegykép híre és a rá vonatkozó vallásos elbeszélések a kommunista diktatúra évtizedei előtt még búcsújárók sokaságát vonzották Szentjobbra szeptember 8-án – teljes búcsú reményében sokan gyalog tették meg az utat –, s így az tovább éltette a középkori hagyományt és az ide irányuló zarándoklatokat.