Beszámoló az ifjúsági gyalogos zarándoklatról

Képgaléria

 

„Ahol a kincsed ott a szíved is”(Lk12,34) július 25-én, vasárnap reggel 6.00 órakor a temesvári Dómban ezekkel a szavakkal indították el a szervezők az idei ifjúsági gyalogos zarándoklatot. A temesvári fiatalok minden évben gyalog teszik meg a 60 km-es távot Mária Radnára, és Szent Anna ünnepén, július 26-án együtt adnak hálát Istennek a zarándoklat örömeiért. Idén először nagyváradiak is csatlakoztak hozzájuk s nem bánták meg. Megtapasztalták, hogy vannak még fiatalok, akiktől nem idegen az áldozatvállalás, akik lemondanak a kényelemről, a számítógépről valami sokkal fontosabb érdekében. Megtapasztalták, hogy vannak még fiatalok, akik felfedezték helyüket az Egyházban, s a csendben elrebegett imán kívül valami többet is vállalnak.

 

„Boldog az ember, akinek ereje benned gyökerezik, s akinek szíve zarándokútra készül.”(Zsolt 84, 6) Valóban boldogan készültünk erre a zarándokútra, hisz mindannyiunknak megvolt a terve: kiért, milyen szándékkal vállalja ezt az utat. A szívek mélyén megfogalmazott szándékok mellett tudtuk, hogy most egy közös tanúságtétel szereplői vagyunk. Fotón nem sikerült megörökíteni, de szívembe vésődött a nagymama keresztvetésre mozduló ráncos keze, a suhanó autóból integető gyermek mosolya, a templom előtt várakozó sekrestyés néni meghatódott pillantása.

 

Az első nap végén, harmincöt kilométerrel a hátunk mögött, hálás szívvel mutattuk be  a szentmisét a Mașloc-i római katolikus templomban, bízva abban, hogy a hátralevő 25 kilométerhez kapunk elegendő lelki- és fizikai erőt a gondoskodó Istentől.  Másnap hajnali 2.00 órakor indultunk, s ahogy a fény egyre nagyobb teret nyert magának, úgy nőtt a mi szívünkben is az öröm s a hála.

 

8.00 órakor már Lippán voltunk, pár száz méterre a radnai kegytemplomtól. Harminchét fiatal, akik mint a világ világossága s a föld sója az igazi értékekre mutatnak rá. Köszönet nekik ezért a tanúságtételért, külön köszönet a szervezőknek (Ft. Kocsik Zoltán ifjúsági lelkésznek és Muțiu Mariana nővérnek) a meghívásért,  köszönet a lippai Caritas munkatársainak a mosollyal fűszerezett reggeliért, köszönet a Mária Radnán 11.00 órakor kezdődött szentmise szónokainak a buzdító szavakért, bízva abban, hogy jövőre még többen vállalják a Krisztus-követésnek ezt a módját.