Urunk megjelenésének ünnepe a székesegyházban

 

Vízkeresztkor, az egyház a megváltástörténet három eseményéről emlékezik meg, ezeket állítja a hívek elé: a napkeleti bölcsek látogatása, Jézus megkeresztelése a Jordán folyóban, valamint az első csoda, akánai mennyegzőn. Mindhárom jelenetben Jézus messiás voltának a megnyilvánulását fedezhetjük fel, ezért is vízkeresztet Urunk megjelenése ünnepének.

Pénteken, 2017. január 6-án, Böcskei László megyés püspök mutatott be ünnepi szentmisét a nagyváradi Székesegyházban. A szentmise elején, a főpásztor elvégezte a víz megáldásának a szertatását, majd a bűnbánat és megtisztulás jeléül az újonnan megáldott vízzel hintette meg a híveket.

Bevezetőjében az egyházmegye elöljárója kihangsúlyozta, hogy vízkereszt, a háromkirályok vagy Urunk megjelenésének napja az egyik legrégebbi keresztény ünnep, mely arról szól, hogy Isten eljött közénk, elhozva az üdvösséget. Isten érkezéséről van tehát szó, aki megmutatta számunkra az országába vezető utat. A háromkirályok látogatásának története legalább két dologra hívja fel a figyelmet: a kereső napkeleti bölcsek kérdésére, akik Heródestől érdeklődnek a zsidók újszülött királya felől. Magatartásuk a mai idők keresztényeire is illik, mert csak akkor tudunk igazán Krisztus követők lenni, ha mi is feltesszük ezt a kérdést, és a hétköznapi rutinunkból kimozdulva elindulunk őt keresni. Másfelől pedig ott van Heródes megrökönyödése, és vele együtt egész Jeruzsálem népének meghökkenése. Ő ugyanis nem Istent kereső és szerető ember volt, hanem épp ellenkezőleg, mindenre képes azért, hogy meghiúsítsa Isten tervét. A megszentelt víz a megújulás jele – mondotta a főpásztor – kifejezője a megtisztulás vágyának. Minden alkalmat meg kell ragadnunk annak érdekében, hogy a megújulás útjára lépjünk, és ellenálljunk mindannak, ami elválaszt Istentől, aki vállalta az emberi sorsot és a szenvedést is, hogy üdvözítsen minket.

Homíliájában Mahajduda János, a székesegyház segédlelkésze a napkeleti bölcsek látogatásának történetéről beszélt. Bármilyen kedvesen vagy idillien hangzik is, tulajdonképpen az ősképe a mindenkori ember élettörténetének, és nem más, mint egy háromfelvonásos dráma, mely a királyok meghívásáról, kalandos utazásáról és célba éréséről szól.

Az elején megtudjuk, hogy ezek a férfiak felfigyeltek egy csillagra, melyben felismerték az újszülött király jelét. Elhatározták, hogy követik, mert ebben látták a hivatásukat. Felvetődik a kérdés, hogy mások is láthatták-e ezt a csillagot, és ha igen, miért nem keltek ők is útra? Isten ismerte a három bölcs élethelyzetét – akik csillagkutatók is voltak – és alkalmasnak találta őket erre a feladatra, erre a tanúságtételre. A mi életünkben is bármikor adódhat egy váratlan helyzet, és a bizonytalan jövő ellenére nekivágunk a kalandnak, célunk beteljesülése érdekében. Mások kényelemből, félelemből vagy büszkeségből nem követték a bölcsek példáját, azért nem voltak alkalmasak arra, hogy a történet kulcsszereplői legyenek, mert Isten hívására csak alázatos szívvel és lélekkel lehet igent mondani.

A napkeleti bölcsek minden nehézség és veszély ellenére tovább mentek. Nekünk is kitartónak kell maradnunk, még akkor is, ha az életünkben adódik olyan pillanat, amikor kételyeink keletkeznek korábbi döntéseinkkel kapcsolatban. A bölcsek nem csüggedtek el akkor sem, amikor a csillag eltűnt, vagy amikor célba éréskor nem találtak mást, mint egy szegényes istállóban szült, dicsőség nélküli kisdedet. A kiábrándulások is lehetnek útmutatók a következő lépéshez. Végül a bölcsek célba értek, és más szemmel kezdték nézni a világot, megértve, hogy milyen nagy kitüntetésben részesültek. Aki Istenben bízik, egy idő múlva más fényben látja a világot! – vonta le a következtetést a szónok.

A szentmise végén a hívek vizet gyűjtöttek az erre a célra magukkal hozott palackokba. A megszentelt vizet otthonaikba vitték, hogy az a megújulás és a megszentelődés jelévé váljon mindenki számára.

 

KÉPEK

 

VIDEÓ