Visszatekintés 2020-ra

„Hajnal felé, amikor még sötét volt, Jézus fölkelt és kiment egy magányos helyre, hogy ott imádkozzék. Simon és társai utána mentek. (…) Ő megjegyezte: «Tovább kell mennünk a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az igét, hiszen ezért jöttem».” (Mk 1, 35-38)

 

Kedves Testvéreim! Jézus életének fenti jelenete ihlette ezeket a sorokat, amelyekkel a 2020-as esztendő főbb eseményeire tekintünk vissza. Azért álltam meg ennél a résznél, mert benne van mindaz, amit hitünk megélésében, reményünk táplálásában és a szeretet szolgálatában az elmúlt esztendőben közösen átéltünk, kezdve a lendületes indulástól, a vírus okozta járvány hirtelen kitörésén át, egészen az átrendezett, de tartalomra törekvő, értékeket kereső és közvetítő mindennapok hangulatáig, amely egészen újfajta lehetőségeket rejt mindannyiunk számára.  

 

Az elmúlt hetekben és hónapokban sokszor elhangzott az emberek ajkáról a szomorú megállapítás: „A sok korlátozó intézkedés következményeként rengeteg elvesztegetett idő van mögöttünk!” Így gondolták sokan azok közül, akiknek veszélybe került a munkahelye, akiknek előre kidolgozott befektetési vagy fejlesztési tervei zátonyra futottak, akik az oktatás és nevelés embert próbáló feladatát vállalták az elszemélytelenedéshez vezető digitális eszközökön keresztül. Elvesztegetett időnek mondhatnánk az elmúlt heteket és hónapokat mindannyian, hiszen életünk átrendezésével sok olyan találkozásról és élményről kellett lemondjunk, amelyek eddig színessé és hangulatossá tették hétköznapjainkat. Megkísérthetett a gondolat, hogy életünk szerelvénye vakvágányra futott, mivel nem sikerült úgy megélnünk közösségi életünket, ahogy szerettük volna és ahogy elterveztük.

 

A fent idézett bibliai részben Jézus maga siet a mi segítségünkre, és új fénybe állítja a világjárvány idejét, annak sokféle és újszerű tapasztalatával együtt. Küldetésének tudatában Jézus nem fárad bele abba, hogy ott legyen, ahol az emberek várják az Ő szavát. Az éjszaka idejét is arra használja, hogy imádságban megerősödjön arra a feladatra, amelyet folytatnia kell, mert Isten üzenetének hirdetésében nincsen szünet és nincsen holt idő: tovább kell indulni, erősnek kell lenni, ki kell tartani, mert „a szomszédos helységekben” is kell hirdetni az igét. „Hiszen ezért jöttem!” (Mk 1, 38).

 

A sokszor sötét éjszakának megélt, gondokkal terhelt jelenben megtaláljuk a hivatástudat és elköteleződés megannyi fényét, amelyek a jövőbe mutatva segítenek bennünket a további építésben. Amikor eszközeink megfogyatkoznak, nem ragadhatunk le a bénító jelennél. A bizalom felkeltésével keressük és építjük a kapcsolatokat, a reményt hordozó örömhírrel pedig Isten közelségére próbáljuk összpontosítani életünket, hogy a meglepetések kockázatát vállalva felfedezhessük a közösségi élet új dimenzióját és annak lehetőségeit.

Kedves Testvéreim!

A 2020-as évre való visszatekintésben a bizalom fényeire szeretném irányítani valamennyiünk figyelmét. Így szólítom meg a családokat, a fiatalokat, az időseket, az aggodalmaskodókat, a betegeket, a szenvedőket és minden kereső embert, azzal a meghívással, amit a jelen időben Jézus szavaival fejezhetünk ki leghitelesebben: „Tovább kell mennünk a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az igét, hiszen ezért jöttem.” Hitünk tartalékaiból merítve nekünk is a közös jövőt kell megcéloznunk, a továbbépítést, az erősödést és az összetartozásban való helytállást.

 

Azt kívánom mindenkinek, hogy a felfedezett és átélt fényforrások érintsenek meg bennünket, és bátorítsanak mindenkit a kitartó munkálkodásra Isten és a felebarát szolgálatában. Megköszönve mindenkinek a hitben és a tanúságtételben mutatott hűséget, a továbbiakhoz lelkesedést és örömet kívánok, erőben és egészségben, Isten áldásával kegyelemben gazdagodva.

 

Nagyvárad, 2020.  Karácsonyán                

 

Böcskei László

megyés püspök