Virágvasárnapi szentmise a székesegyházban

 

Virágvasárnap, 2016. március 20-án az ünnepélyes szertartás 11.00 órakor a Püspöki Palota előtti téren barkaszenteléssel kezdődött, ahonnan a jelenlevők körmenetben vonultak a székesegyházba, megemlékezve így Jézusnak a Jeruzsálembe való bevonulásáról.

Böcskei László megyéspüspök celebrálta a szentmisét, amelynek keretében a székesegyház kórusa, Kristófi János karnagy vezényletével a Szent Lukács evangéliuma szerinti szenvedétörténetet adta elő.

Prédikációjában a főpásztor kihangsúlyozta, hogy a virágvasárnapi liturgiának két kiemelkedő része van: Jézus Jeruzsálembe való ünnepélyes bevonulása, valamint szenvedése. Virágvasárnap nem csupán emlékeznünk kell, felidézni az akkor történteket, hanem át kell éljük ezeket, el kell vegyüljünk a tömegben, fel kell vállaljuk a ránk háruló szerepet, mert csak egy ilyen állásfoglalás tud elvezetni a húsvét méltó megünnepléséhez. Feladatunk kilépni megszokott kényelmünkből, legyőzni szorongásainkat és félelmeinket. Félre kell tegyük előítéleteinket és fenntartásainkat annak érdekében, hogy őszintén, nyitott szívvel és lélekkel keressük, és követhessük Krisztust abban a közösségben, ahol élünk – buzdított a megyéspüspök.

A jelenlevő hívek figyelmét arra is felhívta, hogy addigi viselkedésétől eltérően Krisztus fontosnak tartotta uralma kiválóságról jelet adni, elérkezettnek látta az időt arra, hogy ünnepélyesen bevonuljon a szent városba, megvalósítani az Atyának az emberiség megváltására vonatkozó tervét. A tanítványai előkészítették a menetet, majd valószínűleg őket is elragadta a hozsannás hangulat még akkor is, ha a tömegben ott láthatták a csodálkozókat, a kételkedőket és az olyanokat is, akik haraggal vagy megvetéssel követték a bevonulást. Még nem volt elég nyitott a szemük arra, hogy láthassák: a bevonulás légköre tulajdonképpen a szenvedés útját nyitotta meg. Együtt haladtak Jézussal az úton, sorsközösséget vállaltak vele, Krisztus pedig napjainkban is ugyanezt kéri tőlünk. Ebben az időszakban tehát egy jó keresztény ember önvizsgálatot kell tartson, és fel kell tegyen magának több kérdést. Együtt halad-e ő is Krisztussal a Jeruzsálembe vezető úton, csatlakozik-e hozzá a dicsőséges menetben? Felvállalja-e az őhozzá való tartozást, vagy csupán érzéketlenül sodorja őt a tömeg? Mivel teszi szebbé Jézus útját, tudja-e enyhíteni a szenvedéseit azáltal, hogy a kiengesztelődés útjára lép, áldozatot vállal, jobban odafigyel társaira? „Mindezek felvállalása kell legyen a mi hozsannázásunk, tudnunk kell, hogy merre és kivel haladunk az előttünk álló kiemelkedő időszakban, mely keresztény létünk legfontosabbika, hiszen a meghívás adott, csak követnünk kell Krisztus Urunkat az élet, a feltámadás és a megújulás útján”- tanácsolta a megyés püspök.

 

 

KÉPSOROZAT

 

VIDEO

 

 

 

 

Korábbi körlevelek