Szentmise az utolsó vacsora emlékére

 

Az utolsó vacsora emlékére mutatott be szentmisét a nagyváradi székesegyházban 2017. április 13-án, 19.00 órakor Böcskei László megyés püspök. A szentmise bevezetőjében a főpásztor kihangsúlyozta, hogy vannak bizonyos helyek és bizonyos idők, amelyek különleges módon hatnak az emberek egyéni életére. De vannak olyan események is, amelyek az egész emberiség sorsát meghatározzák, kihatnak a történelemre. Nagycsütörtök este is egy ilyen helyre akar elvezetni minket legalább gondolatban, egy olyan helyre, ahol az Úr Jézus az utolsó vacsora termében végrendelkezett. Ebben a végrendeletben az áll, hogy felveszi a harcot az emberiség félelmével, és elmondja a világnak: „Ember, nem vagy egyedül!”. Mert Ő itt maradt közöttünk. „Ezt tegyétek az én emlékezetemre! Ez az én testem, ez az én vérem, ez vagyok én!”. Az egyházmegye elöljárója arra is felhívta a figyelmet, hogy nagycsütörtök este nem csak emlékezünk, hanem tanulunk is, hiszen amikor az emberiség eltávolodik Istentől, akkor elhatalmasodik a gonoszság, a gyűlölet, az erőszak, sok ilyen helyzetet tapasztalunk a mai világban, sokszor még körülöttünk is. Ha befogadjuk Istent a mi életünkben, és ha felvállaljuk a vele való közösséget, akkor megvalósul az az idő, amely nem csak a múlt, hanem jelen és jövő is lehet a mi számunkra, hiszen amikor Jézus szeretetének jelét adva megmosta az apostolok lábait, akkor egy jelenre és egy jövőre gondolt követői számára. A jelen pedig csak akkor igazán szép és gazdag, ha szeretet van közöttünk, és csak akkor beszélhetünk jövőről az emberiség számára, ha újból megtanulnak az emberek, a népek, a hatalmasok és a kicsinyek egyaránt szeretetben élni egymással. Adjunk hálát Istennek azért a példáért, amelyet Jézus hozott el, valósított meg előttünk, értünk. Kérjük az Ő kegyelmét, hogy hozzá hasonlóan mi is szeretetben tudjunk élni egymással – buzdított Böcskei László püspök.

Prédikációjában Fodor József általános helynök az Oltáriszentség és az egyházi rend szentségének a megalapításáról elmélkedett. A szónok, a főpásztor bevezető gondolataihoz csatlakozott, és egy különleges helyről beszélt, beszámolva személyes élményeiről, amikor több alkalommal is meglátogatta az utolsó vacsora termét, a szeretettel terített termet, azt a helyet, ahol két ezer évvel korábban Jézus a két szentséget rendelte el. Bár egy nagy üres teremről van szó, mégis egy érdekes érzés keríti hatalmába a zarándokokat, és azok a szavak jutnak a látogató eszébe, amelyeket a keresztények a vértanúk sírja előtt mondottak: sta viator – állj meg vándor! Állj meg, mert itt valami egészen különleges dolog történt, történelmi esemény színhelye ez a terem, amely három különleges eseményt látott: a szeretet parancsának a rendelését, az Oltáriszentség szerzését és az egyházi rend szentségének az alapítását. Az általános helynök felszólította a szentmisén jelenlevőket, hogy soha ne feledkezzenek el Jézus szeretetparancsáról: „Szeressétek egymást!”

A krisztusi szeretetparancsot és szeretetpéldát követve, a főpásztor megmosta a tizenkét apostolt jelképező, különböző közösségekből származó férfiak lábát. A szentmise végén az Oltáriszentséget a Jézus Szíve kápolnába helyezték imádásra.

 

KÉPEK

 

FELVÉTEL

 

 

 

 

Korábbi körlevelek