Úrnapját ünnepelték a nagyváradi székesegyházban

 

Szentháromság vasárnapját követő csütörtökön a Katolikus Egyház az Úr Testének és Vérének ünnepét, ismertebb nevén Úrnapját üli. 2016. május 26-án, csütörtökön 18.00 órakor Böcskei László megyéspüspök a helyi hagyomány szerint a város papjaival és híveivel közösen ünnepi szentmisét mutatott be a székesegyházban.

A szentmise bevezetőjében a főpásztor kihangsúlyozta, hogy kiérdemesült Tempfli József püspök elhalálozásának ellenére örömre ad okot ez az ünnep, hiszen Jézust ünnepelik a hívek, aki itt maradt közöttünk és velünk az Oltáriszentségben.

Az ünnepi alkalomra különös szépséggel feldíszített székesegyházban a megyéspüspökkel koncelebráltak a város plébániáinak papjai, de jelen voltak a főpásztor külön meghívására a város plébániáinak idei elsőáldozói és bérmálkozói is.

Prédikációjában Böcskei László püspök Jézusnak az Utolsó vacsorán elhangzott szavaiból indult ki, amelyeket minden szentmisében megismétel a pap: “Ez az én testem. Ez az én vérem. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Ezek a szavak biztonságot adnak: egyszerű hétköznapjaink részévé válik Isten az Oltáriszentségben. Ő teszi meg az első lépést, Ő siet elénk. A határokat nem ismerő Istennel találkozunk, aki Fiában testvérként jött el közént –mondotta a főpásztor. Majd a bevezető gondolatok folytatásaként az ünnep öröméről beszélt: ez a mai ünnep öröme, Isten siet az ember elé, hogy kereséseiben el ne tévedjen.

Az ember egyik legalapvetőbb biológiai szükséglete a táplálkozás, nélküle hamar megszűnik benne az élet. De nemcsak a testnek, hanem a léleknek is szüksége van táplálékra, Isten pedig magát adja táplálékul az Oltáriszenben, nem pedig egy mű táplálékot, vagy egy kémiailag előállított terméket.

A kommunizmus idejében nehéz volt beszerezni a mindennapi kenyeret. Mivel az emberek átérezték fontosságát, felszeletelése előtt tisztelettel keresztet rajzoltak rá. Mennyivel fontosabb a mennyei kenyér, amelyet Isten ad. Fontos utána vágyakozni, és tisztának maradni, hogy bűntelenül táplálkozzunk az isteni eledelből.

Az egyház születését Pünküsdkor ünnepeljük, de megalapozása az Utolsó Vacsora termében történt meg Jézus szavai által: „Ez az én testem, ez az én vérem. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.“Az Oltáriszentségben jelenlevő Jézus az építő, mi pedig a formátlanul kezébe kerülő kövek vagyunk. Ő az alap. Az Oltáriszentségben ezzel a Jézussal találkozunk, aki életünk építője, alakítója, alapja. A szentségi Jézussal való találkozásból merítsünk örömet, bátorságot, erőt.

Úrnapkor kivisszük az Oltáriszentséget a terekre művészi alkotásnak számító monstranciákban, amelyeken minden ragyog. A lényeg azonban az Oltáriszentség maga, a sugár nem a szentségmutatóból jön, hanem magától Jézustól. Hagyjuk, hogy ez a sugár érintsen meg minket minden nap, és vigyük el másokhoz is az örömet, a békét – bíztatta végül a híveket az egyházmegye elöljárója.

A szentmisét követően úrnapi körmenetet tartottak a püspöki palota kertjében. Az ünnepélyesen feldíszített, hagyományos négy sátrat az Erdélyi Mária Rádió munkatársai, a Háló Egyesület munkatársai, a Nőszövetség tagjai, valamint a Szent László Iskola tanárai és diákjai készítették.

 

KÉPSOROZAT

 

VIDEO