Bérmálás az Újvárosi plébániatemplomban-beszámoló

 

Megkaptuk a Szentlélek adományait

 

Csodálatos, szívet melengető napnak örvendhettünk június 9-én. Főpásztorunk - Excellenciás Böcskei László megyéspüspök – 17 fiatalnak szolgáltatta ki a bérmálás szentségét a nagyvárad-újvárosi Szent László plébániatemplomban. Még most is a felemelő pillanatok áradatában úszunk, és ezért szeretnénk megosztani ennek az elmúlt időszaknak és e számunkra emlékezetes napnak néhány mozaikját a kedves olvasókkal.

Kezdjük hát az elején! Valamikor a tanév kezdetén eldöntöttük, hogy bérmálkozni szeretnénk. Először nem is igazán tudtunk semmit erről a szentségről, de azért megéreztük, hogy valami különleges ajándékot jelent. Felkészültünk, tanultunk, karácsonykor pásztorjátékot adtunk elő, virágvasárnap pedig misztériumjátékot. Kirándultunk, lelkinapon is részt vettünk, azt kell mondanunk, hogy valóban lelkileg is komolyan készültünk erre a nagy napra.

2013 június 9-én a 11:30 órakor kezdődő szentmise keretében került sor a szentség kiszolgáltatására. A szentmise előtt egy órával találkoztunk a püspök atyával a plébánián, énekszóval fogadtuk és elbeszélgettünk. Nagyon izgultunk a nagy találkozás előtt, vajon mit fog kérdezni? Vajon megfelelően felkészültnek fog találni minket? És egyáltalán milyen érzés lesz szemtől szembe ülni a főpásztorunkkal? Jó érzés volt találkozni vele, olyan emberi volt. Elmagyarázta nekünk, hogy a keresztséggel együtt, ezt a szentséget is csak egyszer vehetjük fel. Rákérdezett néhányunk bérmanevére, illetve a védőszentek élettörténetére. Igyekeztünk olyan szentet választani védőszentül, aki valamilyen formában példaképünk, kötődik hozzánk, vagy éppen mi akarunk hozzá hasonlóvá válni. Így lettek védőszentjeink: Erzsébet, Rita, Anna, Zsuzsanna, Katalin, Klára, Johanna, Viktória, Izabella, János, István, László, Ferenc, Leó, Pió, András, Lukács.

Együtt vonultunk át az asszisztenciával a Teleki utcán keresztül plébániatemplomunkba, ezzel is tanúságot tettünk hitünkről, majd az ünnepélyes bevonulást követően verssel köszöntöttük a főpásztort.

Szívhez szóló prédikációval lelkesített mindnyájunkat a püspök atya. Kihangsúlyozta, hogy teremtő Atyánk sikerélményként élte meg azt, hogy minket létbe hívott és fián keresztül valamint a Szentlélek sugallata által minden nap velünk van. A Szentlélek jelenléte életünk minden vetületét áthatja. Mi, az Ő vonásait viseljünk magunkban/magukon, hiszen saját képére és hasonlatosságára teremtett minket. Nagyon jól esett nekünk, hogy a püspök úr utalt az általunk írt lelkinapról készült beszámolóra. Éreztük: ő figyelemmel kíséri életutunkat, fontosak vagyunk számára. Ő a jó pásztor, aki nemcsak vezet minket, de együtt tud velünk örülni és bátorít, ha éppen csüggedünk. Ugyanakkor kiemelte, hogy azért volt szükség erre a komoly felkészülésre, hogy mi is érezzük: ez nem csupán formaság: tétje van, hiszen egy megismételhetetlen eseményre készültünk. Velünk és egyházközségünkkel együtt, az egész Egyház ünnepel!

A szentbeszéd után megújítottuk a megkeresztelésünkkor szüleink és keresztszüleink által tett fogadalmat, amelyben ellene mondtunk a bűnnek, és megvallottuk hitünket.

A Szentlelket hívó ima után fegyelmezetten járultunk a püspök atya elé. Ő krizmával keresztet rajzolt homlokunkra, s közben a nevünkön szólított. Mi pedig megígértük, hogy hűek maradunk hitünkhöz. A felnőtté avatás jeleként kezet fogott velünk a püspök és mindenki számára külön-külön megfogalmazott egy-egy személyre szóló üzenetet. Felajánláskor három szimbólumot mutattunk be az Úrnak: égő gyertyát, mint a Szentlélek erejének szimbólumát; egy tál búzamagot, mint az Úr igéjének a szimbólumát, amellyel naponta találkoznunk kell illetve egy Krisztus monogramot magába foglaló viaszpecsétet, mely a Szentlélek szentségének eltörölhetetlen, jegyadó hatását jelképezi.

A Mi Atyánk alatt kört alkottunk, melynek középpontjában a főpásztor állt, jelezvén, hogy ő az, aki a köztünk jelenlévő Krisztust testesíti meg és mi mindannyian köréje gyűlünk, hogy erőt merítsünk belőle és kifejezzük iránta érzett szeretetünket.

A szentmise végén hálaadó ima formájában köszöntet mondtunk Tóth Attila Levente atyáért, hiszen Ő készített fel minket a bérmálkozásra, és ezáltal annyi értékes és csodálatos útbaigazítást kaptunk, amit sosem feledünk el. Fáradhatatlanul tanított minket és mindent megtett annak érdekében, hogy ez a mai nap igazi ünneppé váljon. Megköszöntük – és ez úton is szeretnénk – hogy nem csak az oltártól tanít és nem csak a gyóntatószékben hallgat meg minket; hogy mindig számíthatunk rá és osztozik velünk örömeinkben és bánatainkban! Hálát adtunk a jó Istennek Pék Sándor plébános atyánkért is, megköszönve sugárzó hitét, támogatását, imáit! Husztig Róbert diakónustól búcsúztunk, hiszen itteni szolgálati ideje lejárt, ezért megköszöntük neki értünk való fáradozását és sok kegyelemet kívántuk ahhoz, hogy hivatását megélje és a rájuk bízottakat az igaz úton vezesse. Nagy Gabriella tanárnőnek is megköszöntük, hogy e várva várt nap előtt bátorított és ötleteivel, tudásával hozzájárult e jeles nap szebbé tételéhez.

A bérmálás ünnepélyességét emelve, köszönetképpen két énekkel és verssel ajándékoztuk meg főpásztorunkat.

Hálát adunk az Úrnak a kapott kegyelmekért! Bízunk abban, hogy az elnyert javakat gyümölcsöztetni fogjuk mindennapi életünkben. Tiszta szívből köszönjük püspök atyánknak ezt a szép ünnepet! Az elkövetkező időszakban az ő szavaiból fogunk táplálkozni! Bár – ahogyan ezt a prédikációban is kiemelte – nem kérhetjük többé ennek a szentségnek a kiszolgáltatását, hiszen jegyadó szentség, ugyanakkor reméljük, hogy gyakran el fog látogatni majd hozzánk, és bátorító szavaival nemcsak minket, de majd a mi gyermekeinket is megajándékozza a „Szentlélek szentségével”. Mi biztos, hogy nagy szeretettel fogjuk várni!

 

A nagyvárad-újvárosi plébánia bérmálkozás szentségében részesült fiataljai