Szeplőtelen Fogantatás ünnepe Tasnádszántón

 

2015 december 8-án, 17.00 órakor a tasnádszántói római katolikus templom harangjai kettős ünnepre hívták a híveket: Szeplőtelen Fogantatás ünnepére és az Irgalmasság Szentévének megnyitójára.

Tóth Attila Levente plébános köszöntötte a közösséget és elődjét, Németh László atyát, aki 1988–1991 között szolgált Tasnádszántón.

Németh atya prédikációjának bevezetőjében az irgalmasságról, mint isteni tulajdonságról elmélkedett, rámutatva, hogy az emberi, kemény szívnek nem jellemzője, mert inkább igazságosságra törekszünk. Emlékeztetetett rá, hogy a keresztrefeszített Krisztus a mellette szenvedő bűnösnek is irgalmas ítéletet mondott, nem igazságosat: „Még ma velem leszel a paradicsomban.” (Lk 23,43). Csak ha szívünk megváltozik, akkor sejthetünk meg valamit az irgalmasságból, mert ellenkezik romlott, emberi természetünkkel.

A szentmise szónoka többször idézte Vianney Szent János gondolatait, aki a kárhozatról így ír: „Nem Isten kárhoztat el bennünket, hanem önmagunkat kárhoztatjuk el bűneink által. A kárhozottak nem vádolják Istent, saját magukat vádolják. Azt mondják: »Saját hibámból veszítettem el Istent, lelkemet és a mennyországot«”.

Németh László atya felhívta a figyelmet, hogy a mai világban a legnagyobb szükség az irgalomra van.

A szentmise végén Tóth Attila atya hívta a hiveket, hogy világító mécsesekből kirakott úton, „zarándokként” menjenek végig, A húsvéti gyertyáról vették a lángot, a Föltámadott szimbólumáról, amely önmagát fölemésztve világít, jelképe az önzetlen szolgálatnak, a jócselekedetekkel világító hitnek.

A hívek hosszú sorban, ezzel a lánggal a kezükben tették meg az utat, és indult az Irgalmasság Szentéve Tasnádszántón.

 

Voiticsek Ilona

 

KÉPSOROZAT