Taizé 2013 - beszámoló

 

 

Taizé... Ez a különleges kirándulás nem az utazás és a nagyvárosok látogatásából áll, de persze hozzátartozik az is. Én is úgy indultam neki, hogy „milyen jó lesz körülnézni Európában, és majd meglátjuk milyen is lesz az az egy hét Taizében.” Nem tudtam mire számítsak. A végén meg már nem akartam hazajönni.


Augusztus 2-án este indult a kis csapatunk Nagyváradról. Az úton megálltunk Olaszországban, megcsodálhattuk Velencét, megismerhettük az eredeti olasz ízvilágot, a nap végén pedig a tengerparton frissültünk fel. Másnap már Taizében voltunk. Életemben nem láttam ennyi embert egy helyen: több mint négyezren keringtünk a táborhelyen.


Hogy miképpen töltjük a hetet azt részben mi döntjük el, de vannak kötött programok, melyeken mindenki részt vesz. Naponta háromszor van ima Taizében, ami első hallásra talán soknak tűnik, de minden egyes alkalom csodálatos. Rengeteget énekeltünk és ez igazán különleges hangulatot adott az egésznek. Aki többször járt már Taizében már lassan kívülről tudja az egész énekes füzetet, csapatunk nagy része viszont most tanulta meg az első dalokat.


A nap további részében kiscsoportos beszélgetéseken vettünk részt, workshopokra látogattunk el, kóruspróbára mentünk vagy éppen besegítettünk a konyhán, vagy éppen takarítottunk. A közös étkezések is a felejthetetlen élmények közé tartoznak: a sor kivárása, a beszélgetések és ismerkedések, a délutáni teázások... Rengeteg emberrel ismerkedtünk meg a világ összes tájáról, de legfőképpen Európából.


Taizének különleges hangulata van. Mindenki boldog, kedves és nyugodt. Ahogy az egyik atya mondta: “Olyan, mint a mennyország”. Minden vidám, szép pillanatot értékelnek az emberek, folyamatos taps zengi be a táborhelyet. Ott sosincs egyedül az ember. Én sokszor nem találtam a kis váradi csapat tagjait, mégsem voltam egyedül egyetlen imán sem, és nem ettem egyedül egyetlen alkalommal sem. Mindig volt mellettem valaki.


A szombati nap még különlegesebb volt számunkra. Az esti gyertyás imádság alatt egy új testvér csatlakozott a közösséghez: Rodrigo testvér Argentínából. Arcán az elmondhatatlan öröm tükröződött. A vasárnap a búcsúzások napja volt, amikor mindenkitől el kellett válnunk egy kis időre azzal az ígérettel, hogy jövőre ismét találkozunk.


A hazafelé vezető úton ismét Olaszországban időztünk egy napot, Padovában illetve a tengerparton. A kirándulás alatt szoros barátságok is kötődtek, nehéz volt elválni egymástól.


Minden pillanatért megérte elmenni Taizébe, úgy gondolom mindenkiben kitöltött egy kis űrt, mindenkiben nyomot hagyott, és ami biztos: nem utoljára jártunk ott!

 

Butyán Imola