Megáldották a restaurált Szt. László oltárképet

 

Több mint két hónapot tartó restaurálási munkálatok után, pénteken, 2017. április 21-én került vissza eredeti helyére a körös parti nagyvárad-újvárosi plébániatemplom Szent Lászlót ábrázoló főoltárképe. A Szatmárnémeti Római Katolikus Püspökség restauráló műhelyében, Puskás Éva szakértő adta vissza a műalkotás eredeti fényét, formáját, Pék Sándor esperes-plébános felkérésére. A helyreállítási költségek nagy részét a Bihar Megyei önkormányzat fizette.

Templomok, vagy azok részeit, fontosabb díszeit képező tárgyak felújításának esetében, hagyományszerűen újra megáldják ezeket, amikor ismét visszakerülnek eredeti rendeltetésükre. Vasárnap, 2017. április 23-án, a 17.00 órakor kezdődő szentmisén, Böcskei László megyés püspök megáldotta az újonnan restaurált főoltárképet. A szentmise bevezetőjében Pék Sándor, a templom plébánosa köszöntötte a főpásztort, a vendégeket és a híveket, majd röviden ismertette a restaurálást indokoló okokat, ennek kivitelezésével kapcsolatos részleteket, illetve az ábrázolás részleteit. A kép témája Szent László átadja a kulcsokat Várad püspökének, alkotója pedig 1863-ban Friedrich Schilcher, a 19. századi bécsi akadémikus festészet egyik jeles képviselője. Puskás Éva restaurátor szerint, Szent Lászlónak ez a fajta ábrázolása egyedi, nem lehet sehol máshol ilyen formában megtalálni.

A főoltárkép fölött, a növényi ornamentikával díszített, aranyozott, ovális fatáblácskán olvasható latin szöveg S. Ladislae ora pro populo tuo Varadiensi - Szent László imádkozz váradi népedért. A vörös díszmagyarba, gyöngyökkel díszített kék palástba öltözött László király a fehér palástot és a féldrágakövekkel díszített infulát viselő püspöknek átnyújtja a váradi székesegyház kulcsait. Az uralkodó melletti főúri kíséret egyik tagja magyar nemzeti lobogót lenget, míg egy másik pecséttel ellátott dokumentumot tart a kezében. A püspök kíséretéhez tartozó szerzetesek imakönyvet, keresztet és pásztorbotot fognak, a két központi alak lábánál térdeplő ministráns füstölőt lenget. A kép impozáns kapubejárat látható, melynek boltívén angyalok által körülvett imádkozó Szűzanya kép látható. A festő művét valószínűleg Johann Ernst Mansfeld bécsi grafikus rézmetszete ihlette, amely Gánóczy Antal 1775-ben megjelent, Szent Lászlóról és a váradi egyházmegye alapításáról szóló tanulmányának egyik illusztrációja.

Prédikációjában a megyés püspök szentföldi utazási élményeit elevenítette fel, ahonnan közvetlenül a szentmise kezdete előtt érkezett haza. Ezeket az élményeket kötötte össze a húsvéti ünnepléssel, amely nem ér véget az ünnep nyolcadával, mondotta az egyházmegye elöljárója, hiszen minden vasárnap húsvétra emlékezünk, mondhatjuk, hogy húsvétot ünnepelünk. Böcskei László a Szentföld két helyszínét emelte ki, ahol az üdvtörténet szempontjából fontos események zajlottak: az egyik az angyali üdvözlet helyszíne Názáretben, a másik pedig az utolsó vacsora terme, a cenaculum. Mint Máriának, Isten mindenkinek hírül ad valamit, meghív valamire. Isten tenni akar valamit az ember üdvösségéért, de nem az ember nélkül, nem kizárva a cselekvésből minket embereket, hanem az emberért, az emberrel, az ember által. És mint Mária tette, nekünk is el kell fogadnunk ezt a meghívást, a názáreti ház csendjében. A másik meghatározó hely az utolsó vacsora terme, ahol Jézus azt mondja: „ezt cselekedjétek!”. Megbízást ad arra, hogy hozzá hasonlóan, mi is cselekedjünk, aktív szerepet vállaljunk az Ő tervében. Ő itt akart maradni közöttünk, de nem varázslatos módon, időnként megjelenve, hanem általunk, és azzal bízott meg minket, hogy mi legyünk azok, akik Őt megjelenítjük az emberek között – mondotta a megyés püspök.

Szent László király, akit a megáldott főoltárkép ábrázol ezt tette: elfogadta a meghívást, hogy része legyen Isten tervének, aktívan cselekedett, és fáradozott azon, hogy Krisztust megjelenítse országának népe körében, hogy mi, ma, itt krisztuskövetőknek nevezhessük magunkat. A kulcsoknak nem csak záró szerepük van, nem csak a biztonságba helyezés, hanem elsősorban a nyitás. Az átadott kulccsal Szent László király számunkra is megnyitotta az ajtót a jó és a helyes úton való haladás irányába, a húsvéti úton, amely nem csak egy múltbeli esemény, amelyre emlékezünk, hanem egy mindennap megvalósuló jelenség, amely kihat a történelemre és személyes életünkre nap mint nap.

A szentmisét követően a Piliscsabáról érkezett Boldog Özséb Színtársulat önkéntesekből álló énekkara adott elő Szent Lászlóról szóló középkori zenei szerzeményeket, Medgyesi Norbert vezetésével. Olyan zenei darabok hangzottak el, amelyek a kórusvezető elmondása szerint mindjárt a Szent László korát követő időkben lettek írva és énekelve az általa építtetett székesegyházban Nagyváradon. A vendégkórus hazahozta várad népének a Szent Lászlót megénekelő középkori zenei örökséget, a szentmisén résztvevők bevonásával, hiszen a kiosztott lapok alapján, a híveket is megénekeltették.

A szentmise zenei szolgálatát Kribus Mónika kántornő vezetésével a Szent László plébániatemplom Halmos László zenekara látta el. Díszes kiadvány is született erre az alkalomra Lakatos Attila és Tünde gondozásában, amely a templom főoltáráról és oltárképéről szóló tanulmányt, valamint a restaurátor szakmai leírását foglalja magába.

A következő hetekben tovább folytatódik a Szent László Jubileumi Év alkalmából megszervezett lelkipásztori, és kulturális eseményeknek a sora. Május 14-én az egyházmegyében hagyományos Szent László Zarándoklati Nap lesz a szent király tiszteletére, amely a jubileum legkimagaslóbb eseményét képezi.

 

KÉPEK

 

VIDEO