Szent László király élete

Az ifjú herceg – nagy tettek várományosa

Árpád-házi I. László 1046 körül született, az akkor még hercegként Lengyelországban bujdosó I. Béla és Richeza lengyel hercegnő második gyermekeként. Apja a Szent István király utódlása körüli bonyolult trónviszályok miatt kényszerült száműzetésbe. Miután 1031-ben I. István egyetlen fia, Imre herceg meghalt, a király unokatestvére, Vazul és az ő testvérének, kopasz Lászlónak kiskorú fiai, Endre, Béla és Levente hercegek lettek a trón vér szerinti várományosai. Mivel István választása sógora fiára, a velencei Orseolo Péterre esett, Vazult megvakíttatták, a hercegek pedig előbb Kievi Nagyfejedelemségbe, végül Lengyelországba menekültek. Béla herceg lengyelországi hőstetteiről regél a krónikairodalom, ezek elismeréseképp nyerte el a lengyel fejedelem lánya, Richeza hercegnő kezét és Pomeránia kormányzója lett. Orseolo Pétert a magyar rendek még1041-ben elűzték méltatlan viselkedése miatt és Aba Sámuelt ültették a királyi székbe. A trónviszályok ezzel nem csitultak, Orseolo Péter III. Henrik német császár seregei élén visszatért Magyarországra és visszafoglalta magának a trónt. A magyarok ekkor határozták el, hogy a száműzött Árpád-házi hercegeket hazahívják, így lett 1046-ban Endre Magyarország királya. Béla családjával, feleségével s két apró fiával, Gézával és László herceggel 1048-ban tért vissza szülőföldjére, Endre halála után, 1060-tól pedig Magyarország királya lett. László herceg kálváriája 1063-ban, édesapja halála után, a 11 éves gyerekkirály, Salamon trónra kerülésével kezdődött, amikor bátyjával, a később királlyá koronázott Gézával ismét csak Lengyelországba kellett bujdokolnia, mert bár elismerték Salamont királyukként, megint csak veszélyt jelentettek a koronára. Bár Géza és Salamon később Győrben békét kötött, László 1077. évi trónra kerüléséig belviszályok sora rengette meg a középkori magyar királyságot.

 

Szent László gyermekkoráról kevés tudósítás maradt ránk, legihletettebben középkori legendája emlékezik meg testi és lelki nemességéről, s a kereszténység iránti fogékonyságáról, mely gondos neveltetésének hála, már a legkisebb korában megmutatkozott: „Így hát László király, a Boldog, akár a csillagok közül támadt új csillag, testi-lelki alkatával már születésekor Isten kegyelmének szándékát nyilvánította, s már csecsemőként megmutatta,milyen király lesz valaha. Kétségtelen gondviselése a Teremtőnek – kiről írják, hogy szebb az emberek fiánál, és nincs határa bölcsességének, - hogy önnön hasonlatosságára műve jó reményű helytartójául állította, s eljövendő méltósága fundamentumát úgy alkotta, hogy mindjárt alkatában testi és szellemi szépségére kiválasztott fiúnak nyilvánítsa, ki azért jött e világra, hogy e szerepet felnőttként is eljátszhassa. Imigyen a kegyelem emez első ajándékaival született, a neve pedig László lett, s úgy látszik, kiváltképpen az eljövendők előérzetében adták neki e nevet. Mert ha nevének etimológiájával enyelgünk, „Ladislaus” a népeknek istenadta dicsőségét jelenti. „Laosz”-t ugyanis „nép”-nek fordítják, „doszisz” pedig: „ad” vagy „adott”, illetve „adás”. Nevének első szótagja pedig szótagtoldással: „dicsőség”. Hiszen dicsőség adatott a népeknek, mert valóban dicsérendő a nép, és boldog a nemzet, melyből ilyen fejedelem támadt, és hírnévben sütkérezik, amiért ilyen Istentől rendelt irányító látogatta meg.(Szent László király legendája) Lászlónak Gézán kívül még egy fiútestvére született, Lampert, lánytestvérei, Zsófia, Ilona és Eufémia pedig királyi, hercegi hitvesek lettek. A koronahercegek tudományokban való jeleskedését és vallásos nevelését szüleik óhajára egy Vilmos nevű itáliai tudós pap biztosította, s mire 1077-ben László herceg trónra került, kiválóságának már számtalan jelét adta, regék, legendák sora árulkodik keresztény értékrendjén alapuló bátor cselekedeteiről. Székesfehérvárhoz két hőstette is kapcsolódik: egy népünnepélyen egy megvadult paripát fékezett meg erős karjai puszta erejével, a Béla királlyá koronázása utáni országgyűlésen pedig a Vata-féle pogánylázadás leverésében nyújtott bátor segítséget, titokban sereget toborzott, úgy tért vissza a békés keresztény magyarok védelmére.

 

A Salamonnal megkötött győri békét követően, Béla fiai visszakapták atyai birtokaikat, az ország harmad részét, László pedig, a bihari dukátus ifjú hercegeként ismét csak a hazáért vívta ütközeteit, hőstetteinek lajstroma Gesta Ladislai regis címmel már a XII. században megíródott, átdolgozott változata pedig a XIV. századi Képes Krónikában maradt ránk. László első jelentős győzelmét 1068-ban, a cseh betörésekkor aratta, amikor jól szervezetett serege élén, Gézával visszaverték a magyar falvak fosztogatóit. A kunok vagy besenyők feletti fényes győzelmei ihlették a szent királyt ábrázoló középkori freskóinkat szerte a Kárpát-medencében, és a László kultuszát éltető középkori legendák, mondák, illetve a nép ajkán születő dicshimnuszok ékkövei lettek. „Te tatároknak vagy megtörője,/Magokat szagattád az havasokban,/ te pogányoknak vagy rettenetük, törökök mondottak föld félemének.” (Szent László ének 1500 körül).  A cseh hadjárat utáni évben a kunok pogány seregét a kerlési csatában semmisítette meg harcosai élén Szent László, aki súlyos sebesülése ellenére még egy foglyul ejtett magyar lányt is kiszabadított a kun vitéz rabságából. Három esztendő múlva Nándorfehérvárnál ismét diadalmaskodott a délről támadó kunok felett.

 

A magyar királyság történetében sorsfordító a mogyoródi csata, amelyben a Géza hercegre hatalomféltés miatt rátámadó Salamont futamítják meg László seregei, a királyt a magyar rendek megfosztják trónjától és a nagyobbik fivért, Gézát koronázzák meg. De a béke ismét csak ingoványos talajon nyugszik Salamon folytonos trónkövetelése miatt, amelynek 1076-ban Géza eleget kíván tenni az ország nyugalma érdekében, de megbetegszik és 1077. április 25-én meghal. Az általa alapított váci székesegyházban helyezik nyugalomra. Mogyoródon, eközben Istennek hálaajándékképp templomot és kolostort építtet László, őt pedig egyként választja királyává az ország népe. A néphit a mogyoródi csata kapcsán is bőkezűen szövi Szent László köré csodálatos történeteit:„László herczeg, mert mind kisdedségétől fogva istenfélő vala, isteni jelenést lát ugyan szemlátomást és mondá Géza herczegnek: Atyámfia láttál valamit? Ki monda: Semmit. Monda szent László: Mikoron állanánk a tanácsban, Istennek szent angyala mennyből leszállván egy arany koronát hoza és fejedbe nyomá. Azért bizonyos az, hogy az ur Isten minekünk adja a diadalt ezuttal és Salamon kifut előttünk ez országból” Lászlót győzelem jele kíséri, fehér menyét szalad az ölébe a bokrokból, de a legendárium nemes lelkét is felemlegeti, sírva borul a testvérháborút ellenző Ernye főispán tetemére, és szánja ellenségét, a háborúságot szító Videt, akinek a holttestét ugyancsak eltemeti. Egy 16. századi Szent László legenda szerint a Pozsony várába befészkelődő bukott Salamon király tüzes angyalok kíséretében látja Lászlót. „Egy napon Szent László herceg vén idegen ruhát reá, es méne a vár alá bajvívnia csak ennenmaga. Azt látván az várfokról Salamon, azt tudá, hogy valamely magyar vitéz vóna. Ő is elváltoztatá ruháját, es kiméne ellene. Mikoron azért egymáshoz közelgetnének, Salamon királ látá: hát két szent angyalok vannak Szent Lászlónak feje fölött, tüzes tőröket tartván ő kezükben, és Szent Lászlót ótalmazván. Ottan megrettene, és hamarsággal felfutamék az várban. Mondanák az vitézök: Uram, mit futsz? Nám nem szoktál te egy-kettő avagy három előtt elfutni. Kiknek felele: Tudjátok, hogy emberek előtt nem futok, de ez nem ember, mert tüzes angyalok ótalmazják őtet.” (Érdy-kódex, 1526)

 

 László király, a szent életű uralkodó

„…nem igyekezett sem felkenekedni, sem királlyá koronáztatni magát: a királyi jelvényeket tisztelettel maga előtt vitetve nem azért töltötte be a királyi méltóság feladatát, hogy az első legyen, hanem hogy hasznos legyen.”A szent középkori legendája ekképp írja le Árpád-házi I. László királlyá koronázását a székesfehérvári Boldogasszony templomban.Krónikásai egyöntetű véleménye, hogy a keresztény hazafi mindenkori megtestesítője Magyarországon, aki elsődleges feladatának a pártütések felszámolását és abéke helyreállításét tekintette. Az ország európai stabilitását Adelhaide német hercegnővel 1079-ben megkötött házassága is erősítette, közös leányukból, Piroskából, akit szentként tisztel a keleti kereszténység, bizánci császárné lett. A keresztény lelkület és az egyház megerősödését egy másik fontos, rég várt esemény is szolgálta: 1083-ban VII. Gergely pápa a római katolikus egyház szentjei közé emelte István királyt. Ennek örömére három napos böjtöt hirdettek ország szerte, még a király ellen ármánykodó, Visegrádon bebörtönzött Salamont is szabadon engedték, hogy részt vegyen augusztus 20-án István sírjának felnyitásán és hamvainak oltárra emelésén.

 

Csodálatos gyógyulásokról maradtak feljegyzések, a Biharba elkerült, épen maradt Szent Jobbnak pedig Szentjobbon, a Berettyó közelében emeltetett kolostort az uralkodó. Szent László trónra kerülése után még elszántabban próbált kibékülni Salamonnal, és népe békéje, biztonsága, gyarapodása érdekében már a kezdetektől szigorú törtvények megalkotásán fáradozott. „Legkegyesebb királyunk László idejében mi a pannoniai ország összes főemberei a Szent hegyen gyülést tartottunk s módját kerestük, hogy mikép akadályoztassanak meg a gonosz emberek törekvései”- áll a pannonhalmi országgyűlés határozatainak bevezetőjében. A kunok újbóli, 1085-ik évi betörését és fosztogatásait a Szamos és Tisza, illetve a Nyírség és Borsod vidékén Salamon ármánykodásainak tulajdonítja a történelem. A lovagkirály ekkor is fényes győzelmet aratott támadói felett, ez után alapítja a váradi püspökséget, a legenda a szerint a Szűzanya kérésére ott, ahol kilőtt nyila a földbe fúródik. Amikor 1091-ben sógora, Zvoinimir horvát király halála után, Ilona húga kérésére délre sietett Szent László, hogy a trónutódlás miatt kelt belháborúkat megfékezze, és Horvátországot a magyar koronával egyesítse, a kunok megint csak felégették és rabigájukba hajtották Erdélyt és az Alföld népét. A király seregével szélsebesen indult országa védelmére, az elhurcoltak kiszabadítására és erőfeszítéseit ismét fényes győzelem koronázta. Utolsó háborúját a kunokkal ugyanabban az évben, Orsovánál vívta a király, sikerült megölnie Ákos vezért és elsöprő ütközetben végleg elkergette az ellenséget. Hőstetteinek híre, őszinte hitből fakadó imáinak ereje még több csodás cselekedetté alakultak a nép ajkán: szomjazó katonáinak források fakadtak, az éhezőknek megszelídültek és önként kínálkoztak fel táplálékként az állatok, a Tordai-hasadék is azért keletkezett, hogy megvédje Szent Lászlót a támadó kunok elől. Középkori legendája említi meg az imádságba mélyedő László király levitálását az általa alapított váradi székesegyházban, dicséri igazságos és nagylelkű magatartását úgy alattvalóival, mint az idegenekkel és a legyőzött ellenséggel szemben.

 

A Szent László által alapított második püspökség a zágrábi, amelyet horvát királlyá való megkoronázásakor a kereszténység megerősítéséért hozott létre. A kunok felett aratott győzelmét pedig ismét egy apátság alapításával köszönte meg Istennek, ezúttal Somogyváron. A néphagyomány ez idő tájt Szent László csodatevő füvével enyeleg. Az oroszországi hadjárataiból hazatérő uralkodó, földrengéstől és pestis járványtól sújtva találja hátrahagyott népét, kilőtt nyílvesszeje ezúttal a gyógyírként szolgáló füvet találja meg. Az ország törvényein nyugvó béke és biztonság, az evilági értékek gyarapodása után, műve a beteljesedéseként, kereszténység megerősödéséért hívta össze Szent László 1092-ben a szabolcsi zsinatot és országgyűlést, amely megerősítette az egyház vagyoni állapotát kötelezővé tette a templomba járást, a keresztény ünnepek megülését és büntette a pogányságot valamint annak szertartásait. Ezekben az években egyre gyakrabban foglalkoztatta egy szentföldi zarándoklat terve, amely 1094-ben a Wladislav lengyel királynak nyújtott fegyveres segítség miatt hiúsult meg, 1095-ben pedig Otto cseh herceg gyermekeinek örökösödési jogait védte meg sikerrel. 

 

A keresztény béke letéteményeseként Európa-szerte tisztelt uralkodót győztes hadjáratai után a szentföldi keresztes hadak élére hívták a kontinens népei, ám ekkor hirtelen megbetegedett és július 29-én, Nyitrán adta vissza lelkét teremtőjének. „...összehívta az ország főembereit, s bejelentette, hogy testi feloszlása közeleg. Ezt hallván az oly kegyes király halálán jajveszékelő tömeg sírása az egekig hatolt. De a király magához vette az oltáriszentséget, amelyben híven hitt, amelyet egész szívével szeretett, s amelyet az erények teljességével keresett, boldogan tért meg az Úrhoz. Így veszett el az egy László királyban a Krisztus szentségére felesküdött lovagok minden reménysége. Siratta az egyetemes magyarság, a papság és a nép, együtt a gazdag és a szegény, a gyászoló ifjak és szűzek, sötét ruhában, három éven át nem táncoltak, és mindenféle zenész és csábos csalogányhang elnémult a gyász idején is túl.”(Szent László legendája)

 

Szent László napjainkban is élő kultusza már a király halálakor elkezdődött. Isten csodás jelei gyerekkorától kísérték az uralkodásra és az európai keresztény értékek védelmére kiválasztott férfiút, aki halálában az istenítéletek eszközévé vált, neki esküdtek, hozzá fohászkodtak, hogy népének szószólója legyen az égieknél. Kérésére, holttestét az általa alapított váradi székesegyházban helyezték örök nyugalomra, de már odaérkézését is az égiek vezették, a gyógyulások sora pedig már a temetése napján elkezdődött. „Miközben pedig hívei testét Váradra vitték, a fáradtságtól és a gyásztól elcsigázva elaludtak. S mivel álomba merülvén a kelleténél hosszabban időztek, a kocsi, amelyre testét helyezték, mindenféle állati vonóerő és segítség nélkül magától indult Váradra a helyes úton. Felébredvén nem találták a kocsit, és vigasztalhatatlanul futkostak szerte a vidéken, amíg meg nem találták a Várad felé magától futó szekeret, s a ráhelyezett szent testet. Látván hát a csodát, hagy tudniillik a boldog hitvalló testét isteni erő viszi ama helyre, ahová temetkezését maga választotta,Istennek hálát adva Istent dicsőítették.”(Szent László király legendája) Szent László váradi jelenléte a középkor folyamán Európa élvonalába emelte a várost, amely még a király szentté avatása előtt zarándokhely lett. László 1192-ik évi oltárra emelése pedig immár hivatalosította a nép ajkán felfakadó imát, Magyarország és Európa egyik legfőbb zarándokhelyévé téve Váradot, ahol főpásztorok és királyok találkoztak, s a középkor folyamán előszeretettel ide is temetkeztek. Váradon találjuk II. Istvánt, a premontrei rend magyarországi megalapítójának sírját, ide temetik Károly Róbert hitvesét, Luxemburgi Beatrixot és Anjou Mária magyar királynőt császári férje, Luxemburgi Zsigmond oldalán. Szent László Váradon őrzött fej, kar és lábereklye-tartóinak sorsa roppant viszontagságos volt a középkor folyamán, tűz és földrengés egyaránt pusztította Várad székesegyházát és annak kincstárát, majd a protestantizmus 16-ik századi megerősödésekor feldúlták a katedrálist és a szent sírját is, az ereklyék pedig Magyarországon és Európa több városában szétszóródtak. Náprágyi Demeter püspök menekítette kalandos úton Győrbe Szent László második fejereklye tartóját. Ennek egy darabkája 1775-ben Zichy Ferenc győri püspök jóvoltából került vissza Nagyváradra és Schlauch Lőrinc nagyváradi püspök készíttetett számára méltó hermát, amelyet rendszerváltás óta Szent László búcsúünnepén körmenetben hordoznak a hívek népes serege között.