Hittantábor Székelyhídon 2013. július 1-5.

Az elsőáldozásra készülve többet voltam a hittanos gyerekekkel, mint általában. Úgy láttam, hogy szükségük van az Egyház közelségére és ezért többet foglalkoztam velük. Éreztem, hogy több törődésre van szükségük, hogy otthon érezzék magukat  az Egyházban.

Megkérdeztem egy tanárnőt és a hitoktatót, hogy segítenének-e egy öt napos tábor megszervezésében. Örömmel vállalyták, hogy segítenek. Egyik szentmise után még ottmaradtam a templomban s a padon találtam egy imafüzetet, amiben  Boldog Bogdánffy Szilárd vértanú püspökhöz intézett imák voltak. Miközben az imafüzet lapjait forgattam, úgy határoztam, hogy az Ő oltalmába ajánlom a heti táborozásunkat. Elkezdtem imádkozni: „Segíts, adj nekem tanácsot, mutasd az utat! Téged kínoztak, ütöttek, vertek és még akkor is képes voltál adni. Hiszem, hogy rajtunk is tudsz segíteni!“

Nagy szükségem volt a asegítségére, mert még azt sem tudtam, hogy hol szervezzük meg a tábort. Se autóm, se pénzem, a polgármestert nem zaklathatjuk mindig az iskolabuszért. Vasárnap mindenesetre a plébános úr kihirdette, hogy tábort szervezünk, amit vértanú püspökünk oltalmába ajánlunk. Én kértem a szülőket, hogy küldjék  gyermekeiket, ünnepeljünk együtt  ezen a héten.

Aztán leültünk, hogy elkészítsük a programot és egy csomó kérdés vetődött fel: hány gyerek jön? mit sadunk nekik enni, inni? A szervezőkkel úgy gondoltuk, hogy kb. 20-25 szenélyre számíthatunk, mert angol tábor zajlik a városban és már sokan oda iratkoztak fel. Ennek iksmeretében elkezdtem gondolkodni, hogy honnan szerezzünk enni- s innivalót.

A plébános úr  megígérte, hogy ásványvízről ő gondoskodik. Felvettem a telefont és elkezdtem kérni az adományokat azoktól a katolikusoktól, akik „jobban állnak anyagilag”, de templomba nem nagyon járnak. Imi bácsitól kaptunk 50 kg kenyeret, úgyhogy az enni- s innivalóü megvan, már csak egy kis lekvár, egy kis zsír kell, 20-25 gyereknek jó lesz.

Elérkezett a hétfő reggel 9.00 óra, a tábor kezdési időpontja. Megérkeztek a gyerekek. Összeszámoltuk: 78-an érkeztek. „Ha már ilyen sokan vagyunk, nagyon kell imádkozni, hogy jól sikerüljön ez a tábor” – gondoltam magamban. át is mentünk a templomba: imádkoztunk, énekeltünk, és kértük Boldog Szilárd püspök közbenjárását erre a hétre. Sőt még a táborba is magunkkal vittük a képét, hogy folyamatosan emlékezetessen bennünket az imára: oltárt készítettem neki , virágot , gyertyát. Nem tudtam még, hogy mit adunk enni ennyi gyereknek, de a válasz nem késett sokáig: a polgármester felesége küldött felvágottat, Klárika készített rizses lecsót Ildi néni sütött a gyerekeknek 220 lángost, kaptunk 250 darab töltöttkáposztát, csütörtökön pedig  Nicu bácsi látott minket vendégül az Olaszi-tónál: volthorgászverseny, játékok, fagyizás, de nem maradt el az ima sem, hisz volt miért hálát adnunk. A péntektől már nem féltem annyira, mert egész héten megtapasztaltam, hogy van egy közbenjárónk, aki fogja a kezünket és hiszem, hogy velünk ünnepelt. Érezhető volt a jelenléte.

Azt kívánom minden keresztény embernek, hogy tapasztalja meg Isten közelségének, gondoskodásának, a szentek közbenjárásának csodáját. Isten mindig fogja a kezünket, oltalmat nyújt és minidig megadja nekünk a megfelelő segítőtársakat. Körülbelül 130 gyermek fordult meg az ifjúsági házban a tabor ideje alatt, amikor mi maximum 30-ra voltunk felkészülve. A Jóság Elitje, Boldog Szilárd püspök közbenjárására Isten mindent a kezünkbe adott.

A szülők is nagyon hálásak és én megígértem, hogy jövőre újra megszervezzük a tábort, Boldog Bogdánffy Szilárd vértanú püspök közbenjárását és Böcskei László megyéspüspökünk  áldását kérve.

                                                                                                                                                                                                    Cosma Szilvia ifjúsági vezető