A püspöki kápolna búcsúját ünnepelték

 

Borromeo Szent Károly ünnepén, 2016. november 4-én, pénteken, 11.00 órakor Böcskei László megyéspüspök ünnepi szentmisét mutatott be az egyházmegye papjaival a Püspöki Palota kápolnájában, ennek búcsúünnepe alkalmából. Részt vettek a szerzetesek és a hitoktatók, valamint azokat a hívek, akik városuk és az egyházmegye megújulásáért jöttek el imádkozni.

„Szívében lángolt a szeretet és ragyogóan tündökölt a hit, amely legyőzi a világot.” – a papi zsolozsmából idézett szavakkal vezette be a főpásztor a búcsús szentmisét, szavak amelyek Borromeo Szent Károly életére, egyéniségére, munkásságára teljesen ráillenek, hiszen egy Istennek és embernek áldozott életről szólnak. Ezek a szavak nem csak a szent korára vonatkoznak, hanem érezni lehet ezeknek korszerűségét napjainkban is. A megyés püspök köszöntötte a papokat, akik első pénteki lelkipásztori teendőik mellett eljöttek a közös ünneplésre, a szerzeteseket, hitoktatókat, híveket. Megemlékezett az egyházmegye elöljárója a betegekről, akiket minden hónap első péntekén meglátogatnak és szentségekkel látnak el a lelkipásztorok.

Prédikációjában a főpásztor elmondta, hogy a nunciusnak intézett meghívást a tavasz folyamán a kápolna búcsús szentmiséjének a bemutatására, azonban előre nem látható okok – Tempfli József egykori püspök elhalálozása – megkövetelték, hogy a nuncius korábban látogasson Nagyváradra, így hát a mostani látogatását egy későbbi időpontra halasztotta. Mi is megemlékezünk itt és most elhunyt főpásztorunkról, aki tizennyolc éven keresztül vezette az egyházmegyét az újraszerveződés kezdetén, és nem könnyű időszakában – mondotta Böcskei László püspök, majd folytatta: megköszönjük mindazt a jót, amelyet a jóságos Isten az ő munkálkodása által árasztott az egyházmegyére és az egész népre. A nuncius idei második látogatásának a Nagyváradon szervezett Püspökkari Konferencia őszi ülése szolgáltatott lehetőséget. A szokásos megbeszélések mellett, a romániai katolikus püspökök megismerhették az ősi egyházmegye fellendülésére törekvő megnyilvánulásait, amelyek nem csak a múlt szilárd alapjaiból erednek, hanem a jelenben való kibontakozás lehetőségeit is keresik, a hiteles, elkötelezett tanúságtétel útján. Mindkét látogatás örömmel töltött el minket, és arra buzdított, hogy továbbra is kitartóan és hűségesen építsük Krisztus egyházának reánk eső részét, gazdagítsuk azt, főleg szentségben és hiteles élettel, hogy felmutató jelként tanúskodjon a világ előtt Isten jóságáról és végtelen irgalmáról.

A továbbiakban a főpásztor a kápolna védőszentjének életéről és erényeiről beszélt, összefüggésbe hozva azokat napjaink élethelyzeteivel. A világ, amelyben élünk, egyre inkább arra törekszik, hogy magával sodorjon minket, holott nekünk, keresztényeknek az a feladatunk, hogy ne a világ szerint éljünk, hanem annak sodrásával szemben helyt álljunk abban, amit hitünk szerint vallunk és hirdetünk. Két képet állított példának a megyés püspök: az egyik az imádkozó Borromeo Szent Károly püspököt ábrázoló kápolna oltárkép, amely által a kitartás és helytállás jut kifejezésre a megpróbáltatás idején; a másik kép – képzeletbeli – a Szent Kapuhoz érkező buzgó zarándokokat eleveníti meg, akik mély meghatódottsággal lépték át az Irgalmasság Kapujának küszöbét. Ne feledjük el Jézusnak a mindig aktuális üzenetét: Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön, és mennyire szeretném, ha fellobbanna! – hangzott szentbeszéde végén Böcskei László püspök felszólítása. Érezzük-e, hogy ez nekünk is szól? Mert ha igen, akkor jól helyezkedtünk – következtetett a főpásztor.

Az ünnepség szerény szeretetvendégséggel zárult.

 

KÉPSOROZAT

 

VIDEO