Képeslapkészítés az öregotthonban - beszámoló

Azért írom e sorokat, hogy felkiáltó jel legyek azok számára, akik nem szánnak időt embertársaikra, mert azok már idősek. Nem gondolnak arra, hogy mindenki elérheti az öregkort.

Néha nagyon kevés kell ahhoz, hogy örömet szerezhessünk: egy kedves szó, egy mosoly, egy simogatás.  Ezt mind tapasztalom, mert el-el szoktam látogatni a Szent Márton Öregotthonba. Higgyétek el, mind kedves, aranyos idős emberekkel találkozom ilyenkor.  Nem lehet leírni azt a szeretetet, örömet, amivel fogadnak. S ők is ezt várják cserébe, hiszen mindenkinek erre van szüksége. Ez hiányzik sokszor a ma emberének.

Kellemes időt töltök ott minden alkalommal.  Mostani látogatásunkkor kézimunkáztunk, képeslapokat készítettünk, beszélgettünk, teáztunk.

Izgatottan várom a következő alkalmat, mikor ismét meglátogathatom őket.  Nekem ezek a látogatások azért is fontosak, mert már nincsenek nagyszüleim, s ezek a szeretetreméltó emberek kicsit pótolják.

Szeretném, ha minél többen odafigyelnénk az idősebbekre, mert higgyétek el, szeretetre mindannyiunknak szüksége van! S ezt ajándékozni nem kerül semmibe, szívünk gazdagságából nyújtunk kinek-kinek.

Fazekas Odette, V. B. osztály, Szent László Gimnázium