Felhívás az önkéntességre - beszámoló

Kissé fáradtan érkeztem 2014. március 12-én a nagyváradi püspöki palota dísztermébe, a Szeretetszolgálatosak – Önkéntesek nevű rendezvényre. Már majdnem öt óra volt, de a termeben még alig voltak néhányan. Azon tűnődtem, mi lesz ha csak ennyien leszünk?         Később kellemes csalódás volt, amikor újra körbenéztem és láttam, hogy telik meg a terem, egyre többen vagyunk – a megkezdésre több mint százan is összegyűltünk.

Elkezdődött a megnyitó, köszöntöttek bennünket. Rövid kisfilmek segítségével sorról-sorra bemutatkoztak a kollégáim és a többi karitatív intézményeket képviselő emberek.

Igazán megható szavakat hallottunk. Egymást követték a szívszorító beszámolók, valahánynál a sírás folytogatott. Azon gondolkodtam, hogy én milyen szerencsés is vagyok. Ellentétben a sok-sok hátrányos helyzetben lévő emberrel, sérült gyermeket nevelő családokkal, stb. Sokan nem is tudjuk mennyire kivételezettek vagyunk. Mi, akik egészségesen jöttünk erre a világra... Jó volna, ha nem csak hallgatnánk, hanem meghallanánk embertársaink segélykérő szavát. Mindenki segíthetne ahol és ahogyan tud. A lényeg, hogy akarjon segíteni. Akarjon akkor is, ha ez nem jár semmiféle anyagi javakkal.

2014 a Szeretetszolgálat Éve, ne maradjunk passszívak! Segítsünk egymáson!

Úgy gondolom, hogy akik résztvettek ezen a megnyitón és végighallgatták azokat az embereket, akik a szociális szférában tevékenykednek (öregotthon, Down-kórosok Egyesülete, különböző gyermekotthonok, romaintegrációval foglalkozó egyesületek, stb.), immár átértékelik saját és mások életét is.

Néha elég egy ölelés, a másikra való odafigyelés...legyünk ott, ha embertársainknak szüksége van ránk. A szeretet cselekvést jelent!

Ne feledjük, fontos, hogy mi neveljük ki a következő generációt, hiszen mi is leszünk öregek, betegek, akár segítségre szorulók is. Nem tudjuk mit hoz a holnap. Tanítsuk meg gyermekeinket, mutassunk nekik példát, segítsünk egymásnak, egymáson.

 Köszönetet szeretnék mondani a szervezőknek, köszönet, hogy felnyitották a szemünket, mert „Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.”

 

Mészáros Noémi-Enikő, nagyváradi Caritas, gazdasági részleg felelős