Nyitott kapuk a vincés nővéreknél

 

A Megszentelt Élet Évében „nyitott kapuk napját” szervezett a Szeretet Leányainak Páli Szent Vincéről nevezett Társulata a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség közreműködésével vasárnap, 2015. március 8-án. A vincés nővérek 15.00 órától nyitották meg a nagyváradi, ma Mioriței utca 22. szám alatti rendházuk kapuját azon érdeklődők számára, akik betekintést kívántak nyerni a szerzetesi élet „kulisszatitkaiba”: klauzúra, imaálet, közösség élet, tevékenységek. Sokan érkeztek olyanok, akiket múltbeli személyes kötődés fűz a nővérekhez. Mivel a múlt századbeli beszüntetés előtt a nővérek fő tevékenysége az oktatás volt, ezért sokan a jelenlevők közül vallhatták büszkén magukat a vincés nővérek volt diákjainak. Szabó Ervin bihari plébános, hittanosait hozta el a nővérek rendházába, hogy betekintést nyerjenek abba a szerzetesi életformába, amelyről eddig valószínű csak a hittanórákon hallottak.

A rendezvény elején Böcskei László püspök elmondta, hogy ez egy találkozó sorozatnak az első alkalma, hiszen a Megszentelt Életnek szánt tematikus év folyamán több alkalom nyílik egyházmegye szerte az itt működő szerzetesi élet múltjával, jelenével és jövőbeli kilátásaival megismerkedni.

Ágnes nővér, a közösség elöljárója mutatta be a rendházat, annak azon részeit, amelyek látogathatóak, így a jelenlevők betekinthettek a kápolnába, ahol a közösségi imát végzik a nővérek, a refettóriumba, ahol együtt étkeznek, és egy szerzetesi szobának a berendezését is megszemlélhették. Sokak számára egyedülálló élmény volt, többen hangoztatták, hogy már hosszú ideje szerettek volna egy szerzetesi házba betekintést nyerni.

Blanka nővér kivetítős bemutatót tartott a szerzetes rend alapításáról, karizmáiról, Nagyváradon történt honosodásáról, a múlt századbeli betiltásáról és azt követően a nővérek keserű sorsáról de kitartásáról is, illetve a ’90-es évek újrakezdéséről, és nem utolsó sorban a jelen helyzetről és jövőbeli tervekről. A régi képek bemutatásakor többen a jelenlevők közül sóhalytottak fel, hiszen a nővérekkel és a rend működésével kapcsolatos személyes élmények elevenedtek fel emlékezetükben.

A nővérek – leleményességüket felhasználva – a továbbiakban különböző műhelyekre hívták a vendégeket: volt akit Clara nővér hivatástörténete érdekelt, az a kápolnában hallgathatta meg őt; volt aki az emléktárgyak iránt érdeklődőtt, őket Lucianna nővér fogadta a rend múltját szemléltető emléktárgyakkal kirakott társalgóban; szeméyes beszélgetésre is lehetőség nyílt egyik-másik nővérrel, de az ima lehetőségét is felkínálták a házigazdák, az erre a célra berendezett helységben. Itt személyes imára hívták meg a résztvevőket, valamint olyan imaszándékok megfogalmazására, amelyekről a nővérek közösségi imáikban megemlékeznek.

A találkozó egyik kiemelkedő pontját a tanúságok jelentették. Szász András adta elő módon a vincés nővérekkel megélt gyermekkori élményeit, különösképpen arról a személyről beszélt, akit ő második anyanak nevezett, aki a nevelésében igen nagy szerepet játszott, meghatározván életének további alakulását. Két másik tanúságot is meghallgathattak a jelenlevők, mind olyanok, akik a vincés nővérek működésének a kiválóságát hangsúlyozták.

A találkozó közös esti imával zárult, ez is jó alkalom volt megszemlélni, megcsodálni és megérteni a nővérek közösségi imájának az értékét, és azt a tényt, hogy ha nem is szerzünk mindig tudomást róla, a szerzetesek értünk is imádkoznak. Ez az imaalkalom is nagy élményt jelentett sokak számára, főleg azoknak, akik először vettek részt ilyenen, vagy akikben felelevenedtek a múlt emlékei.

A főpásztor áldását követően szerény agapéra hívták meg a szerzetesek a vendégeket, ezzel is kifejezvén vendégszeretetüket, szolgálatkészségüket.

A következő ilyen alkalom az egyházmegyében május 10-én lesz, amikor az érdeklődőket a mallersdorfi ferences nővérek várják és hívják Szilágysomlyóra.

 

KÉPSOROZAT

 

VIDEO