Nagypénteki szertartás a székesegyházban

 

Csendes földreborulással kezdődött a nagyváradi székesegyházban 2015. április 3-án, 18.00 órakor a nagypénteki szertartás. A nagypénteki néma leborulásban benne van a gyász, a legmélyebb imádás, a kegyelem-kérés és az egész földdel való egyesülés.Ez az egyetlen nap az év folyamán, amikor a katolikus templomokban nem mutatnak be szentmisét. A harangok hallgatnak, az orgona nem szól, és minden, ami díszessé tehetné a liturgát el van némítva.

Urunk Jézus Krisztus kínszenvedésének az ünnepéljes eléneklése egyik fő mozzanata a nagypénteki szertartásnak, ezt interpretálta a székesegyház kórusa, Kristófi János karnagy vezetésével.

Bakos Gábor diakónus mondott szentbeszédet, kiemelvén János apostol magatartásának a fontosságát: az összes apostol közül, akik hűséget ígértek Krisztusnak, csak ő tartott ki végig Mestere mellett, ennek kereszthaláláig.

Böcskei László püspök vezetésével, a hívek a nagypénteki egyetemes könyörgésekben az egész világért imádkoztak. Valóban egyetemesek a nagypénteki könyörgések: ima hangzott el az egész egyházért, a szentatyáért, a papságért. Nem feledkeztek el azokról sem, akik még nem tartoznak a hívek közösségéhez. Könyörgést mondtak a keresztények egységéért, a zsidókért, azokért, akik nem hisznek Krisztusban, akik nem hisznek Istenben. Az egyház könyörgéseit a világi vezetőkért és a szenvedőkért mondott fohász zárta.

A nagypénteki liturgia másik kimagasló és igen mély töltetű mozzanata a szent kereszt előtti hódolat. Előbb a papság és az asszisztencia fejezte ki csókkal hódolatát a keresztre feszített Krisztus előtt, őket követték a hívek. A keresztet fedő vélum levételekor fokozatosan tárul a hívek szeme elé az értünk meghalt Krisztus. Ez a kinyilatkoztatás erejével hat: a hatalmas Isten képe helyett most íme, itt van az értünk meghalt Úr.

Szentáldozással és az Oltáriszentségnek a szent sírhoz imádásra való elhelyezésével ért véget a gesztusokban és üzenetekben gazdag nagypénteki szertartás.

 

KÉPSOROZAT