Vallásos kommunikációról tárgyaltak Nagyváradon

 

A tömegtájékoztatás 51. világnapjához kapcsolódott a Nagyváradon nyolcadik alkalommal megszervezett egyházmegyei médianap, 2017. június 17-én. Előadások hangzottak el és műhelymegbeszélések voltak. A médianap témája és címe Remény és bizalom a kommunikációban volt.

Micaci Cristian, a római katolikus püspökség pasztorális referense köszöntötte a Posticumban egybegyűlt résztvevőket. Mint mondta, Ferenc pápa a világnap alkalmából közvetített üzenete a keresztény reménységről szól, ehhez kötődik a médianap témája és címe is, Remény és bizalom a kommunikációban. A rendezvényre, melynek meghívottja dr. Török Csaba, Magyar Katolikus Püspöki Konferencia televíziós referense volt, a világi sajtó és az egyházi média képviselői, önkéntes laikusok, papok, szerzetesek jöttek el. Böcskei László megyés püspök megköszönte a szervezők hozzájárulását, kitartó munkáját, majd a szentatya üzenetére hivatkozva, az egyház és a média közreműködéséről szólva, kifejtette: a cél nem csupán a közvetítés, a kommunikációnak építő jellegűnek kell lennie, nem szorongás keltőnek. A pápa a Jó Hírt helyezi a középpontba, egyúttal fontos az objektivitás is. Fontos a helyes hozzáállás, tudnunk kell, hogy igenis lehet javítani a dolgokon. Dr. Török Csaba bemutatkozása során elmondta: 2000 és 2005 között a Vatikáni Rádió munkatársa volt, 2007 és 2012 között pedig a Magyar Katolikus Rádió szerkesztője, 2011 óta pedig az MKPK tv-referense. Előadása során a Szentatya üzenetéből kiindulva arról szólt: a malom forog, ha a vizet rábocsátják, de azt nem a malom dönti el, mit őrölnek benne. Ezért alapvető, hogy az egyház milyen anyagot szállít a „malomnak” – azaz a médiának.

Sokat beszélünk arról, hogy milyennek is kellene lennie a kommunikációnak, de sokszor elvontan; szép beszédeket mondunk, de a jó szándék ellenére sokszor tartalmatlannak tűnnek. Az információnak kézzel foghatónak kell lennie, tudnunk kell, mi az információ és mi az, ami zavarja. Elég volt a „kudarc prófétáiból”, akik csak a romlást és a pusztulást látják, s amint a pápa is írja, lépjünk túl a rosszkedven, mely azt a benyomást teszi, hogy a gonosznak nem lehet gátat szabni .Amint a pápa is írja, a jelenlegi kommunikációs rendszerben az a logika uralkodik, hogy a jó hír nem kelendő, tehát nem hír – fontos lenne nyíltan és kreatívan kommunikálni, nem engedhetjük meg, hogy a gonoszé legyen a főszerep.

Az egyházi retorika azonban megáll ott, hogy elítéli, ami rossz – folytatta az előadó – de ez csak a nulláig elég, ahhoz, hogy mindez pozitív tartományba menjen át, kreativitásra van szükségünk. Az egyházi kommunikációnak kapunyitó, átvezető szerepe kellene legyen, akárcsak az apostolok üzenetének. A jó hír lényege: az élet nem csupán történések logikát nélkülöző láncolata, az események hálójában megtalálhatjuk, mi az öröm, mi teszi értelmessé az egészet – ehhez van szükségünk a pápa által említett szemüvegre, mely fontos a valóság megértéséhez. De nem rózsaszín szemüvegről van szó, Jézus halálával és feltámadásával sem lesz rózsaszínűség, hanem arról, amit Pál apostol fogalmaz meg: Isten nem mondja, hogy nem lesz szenvedés, de mostantól van értelme. Van rossz a világban, de Krisztus keresztje alatt ott van János, aki radikális hős és Mária, aki radikálisan szeret. A rossz mellett elképesztő mennyiségű jó is megmutatkozik, s Isten ott van a történésekben. Az égő csipkebokor története egyes megközelítések szerint nem is metafizikai, hanem egzisztenciális létre mutat rá – azaz Isten mindenkori jelenlétére az életünk történéseiben: „Az vagyok, aki veled leszek”.

A későbbiek során az előadó a vatikáni és a magyar egyházi kommunikáció különböző aspektusaira tért ki, majd kiscsoportos műhelymegbeszélések zajlottak többek között arról: ki mit gondol, a Szent László évnek mely plébániai, egyházi eseményei lehetnek azok, amelyeket „ki lehetne mozdítani”, s hogyan tudná ezt megtenni ki-ki saját szintjén.

 

Forrás: Bihari Napló

 

KÉPEK

 

VIDEÓ