Adventi lelkigyakorlat - beszámolók

2013. december 6–8. között az Egyházmegyei Ifjúsági Központ Készítsétek az Úr útját mottóval lelkigyakorlatra hívta azokat az egyházmegye plébániáin tevékenykedő animátorokat, akik egy csendes hétvégét szerettek volna eltölteni az Úr közelében Kapnikbányán. Ezekben a napokban Vakon Zsolt, ifjúsági lelkész segített “utat építeni a pusztában”, hogy közelebb kerüljünk Urunkhoz és figyelmesebbek legyünk egymás iránt.

Az Úr Jézus a kápolnában szeretettel várt ránk, hogy a „szívünkre beszéljen”. A havas táj, a magasságok és mélységek, csendes gyalogtúrák a fenyők csendjében – mind Isten nagyságáról, szépségéről, szeretetéről beszéltek.

A szombat délutáni szentségimádás alkalmával kitártuk szívünket Urunk előtt: hálánkat, vágyainkat, reményeinket, elmélkedéseink gyümölcseit hoztuk őszintén lábai elé. Hálásak voltunk, hogy kegyelmeivel bőkezűen elhalmoz minket, hogy egységben, örömben, szeretetben vagyunk együtt. Megköszöntük a személyes beszélgetéseket, a csoportos gondolatcserét is. Gyermeki lelkülettel örültünk a hónak is: nem hagytunk ki a hócsatát s a szánkózást sem. A közös játékért, az esti mesékért is hála legyen Neki.

Köszönet a sok finomságért, amit egymással megoszthattunk, az egymásért felvállalt apró szolgálatokért, figyelmességekért, köszönet a Nagyváradi Római Katolikus Püspökségnek a támogatásért és köszönet László Rezső atyának, a házigazdának, aki örömmel és szeretettel fogadott minket.

Az életet imádkozni, az imát élni és így az Úrnak utat építeni!” – hangzott a bátorítás az egyik elmélkedésben, melyet jól szívünkbe véstünk, hát HAJRÁ!

Módi Blanka, vincés nővér

 

Készítsétek az Úr útját!” (Mt 3, 3) – volt a mottója az adventi lelkigyakorlatunknak, amelyen a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye néhány animátorával részt vettünk Kapnikbányán.
Péntek este érkeztünk meg a helyszínre, ahol mesés hóval borított táj és László Rezső atya fogadott bennünket. Közös imával és bemutatkozással kezdtük az estét, majd csapatépítő játékokkal hangolódtunk rá a lelkigyakorlatra, hogy az itthoni gondolatainkat elengedjük, s valóban megérkezzünk. A szombati nap nagyon élménydús volt. A reggeli imát és elmélkedést Vakon Zsolt atya vezette. Beszélgettünk az adventről, hogy mit is jelent számunkra ez az időszak, illetve megosztottuk a gondolatainkat a pusztáról: én hogyan készítem az Úr útját? mit tehetek azért, hogy az Úr szava hallható legyen számomra? Az elmélkedést követő két órában lehetőségünk volt a kérdéseinket elmélyíteni, Isten elé helyezni és megválaszolni egy csendes séta, vagy ima alatt; de adott volt a lehetőség személyes lelki beszélgetésre és szentgyónásra is. Majd beszámoltunk arról, hogy milyen gondolatok, esetleg válaszok fogalmazódtak meg bennünk az elmélkedéssel kapcsolatban. A délután folyamán sor került egy kis szabadtéri játékra; sorra érkeztek a hóangyalok, száguldoztak a szánkók és a csúszkák, hógolyó csaták folytak, s körülöttünk megállás nélkül táncoltak a hópelyhek.
A játék után szentségimádáson vettünk részt. Jó volt az Úrnál megpihenni, hálát adni, a jelenlétében lenni, énekekkel dícsérni őt! Nagy élmény volt számomra hallani a fiatalok imáját. Hála töltött el, mert éreztem a tüzet, a lelkesedést és a szeretetet, amivel Isten betöltötte a szíveinket. A szentségimádás után szentmisén is részt vettünk. Az este további részében sor került egy csudijó szánkózásra, egy kis kreatív játékra, és még esti mesét is hallhattunk. Vasárnap a reggeli ima után kiértékelőt tartottunk, majd szentmisével zártuk a lelkigyakorlatot. Csodás (lelkigyakorlatunk) volt, hála érte a Jóistennek! Köszönet Rezső atyának, hogy vendégül látott bennünket, Blanka nővérnek a finom főztjéért, Zsolt atyának az értékes gondolatokért és a gondoskodásáért! Készítsük együtt az Úr útját!

Geréd Emőke