Krisztus Király ünnepe a székesegyházban

 

Ünnepélyes szentmisét mutatott be a nagyváradi székesegyházban Böcskei László megyés püspök 2016. november 20-án, Krisztus Király vasárnapján, 11.00 órakor. A szentmise keretében, hálát adva a kapott kegyelmekért, a főpásztor lezárta az Irgalmasság Szent Évét.

Bevezetőjében az egyházmegye elöljárója kihangsúlyozta, hogy az évközi utolsó vasárnap a római katolikus egyházban Krisztus Király ünnepe, összefoglalója annak, amit az ó- és újszövetség folyamán a mai napig Isten a népéért megvalósított. Tettei megvalósításának, ennek legfőbb elismerése és kifejezője, hogy Krisztusra tekintünk, mert benne látjuk Istennek jóságos arcát, Ő az, aki mellénk áll, hogy tanítson, és a mulandóságból átvezessen bennünket az örökkévalóságba. Ezért ezen a napon különösen nagy hálával fordulunk Istenhez, aki velünk halad, megadja a jót, és mindazt, amire szükségünk van ahhoz, hogy megmaradhassunk. Önmagát adja nekünk, ezért Krisztust tartjuk a legfőbb jónak, királynak nevezzük. Idén Krisztus Király ünnepén zárult az Irgalmasság Éve, amely tavaly decemberben kezdődött el a Nagyváradi Egyházmegyében is. A székesegyházban megnyitott Szent Kapun sokan léptek át, hogy megtapasztalják Isten irgalmasságát és szeretetét, hogy a megújulás útjára lépjenek. Bár bezárult a kapu, a megújulás lehetősége továbbra is nyitva áll mindenki számára – hangsúlyozta Böcskei László püspök.

Prédikációjában a főpásztor azon meggyőződésének adott hangot, amely szerint Krisztus Király ünnepe és az Irgalmasság Rendkívüli Szentévének lezárása két egymást kiegészítő lehetőség arra, hogy rávilágítson a lelki és kegyelmi gazdagságra, amely szükség van ahhoz, hogy életünket a jövőre tekintve szemléljük, nem engedve annak a kísértésnek, hogy csak a jelenre gondoljunk. A keresztény ember ugyanis a nyitott távlatokban gondolkodik, hogy itt a földön felfedezze ahhoz a célhoz vezető utat, melyben elérheti teljességét, az örök boldogságot. Ennek egyik elindítója Krisztus Király ünnepe, egy viszonylag új ünnep, hiszen 1925-ben vezette be az egyház, egy olyan időszakban, amely sokban hasonlított a jelenhez abból a szempontból, hogy akkor is az emberek azt gondolták, hogy saját maguk urai, csak ők lehetnek a középpontban, és Istent egy idegen beavatkozásnak tekintették saját kibontakozásuk ellenében. Megfeledkeztek arról, hogy Krisztus királyi méltósága nem a földi hatalommal, erővel, vagy befolyással mérhető, hanem abból az együttérzésből fakad, hogy enyhítette a szenvedők fájdalmát, kiigazította a tévelygőket.

Ugyanakkor pedig a másik út vagy indíttatás annak az élményszerű megtapasztalása, amit a kereszten levő Krisztust szemlélve, a személyes megszólíttatásunk révén érzünk, vagy ahogyan követjük őt a mindennapjainkban. Az Irgalmasság Rendkívüli Szentéve elvezetett bennünket az elfogadottság titkának és lehetőségének átéléséhez, egy olyan ajándék megtapasztalásához, melyet tovább kell adni másoknak is, bevonva őket a szeretet légkörébe. A megújulás jele és eszköze volt tehát a Szent Kapu, melynek küszöbének átlépésével eljutottunk a téves önértékeléstől ahhoz, hogy felismerjük az igazságot, mely ezúttal nem más, mint Jézus Krisztus. Lényeges, hogy fénysugárként jelenjünk meg az emberek közt, melynek forrása Krisztus, a mi királyunk.

A szentmise végén az egyházmegye elöljárója ünnepélyesen bezárta a jubileumi Szent Kaput. Közreműködött a székesegyház Szent László kórusa és zenekara, Kristófi János karnagy vezetésével.
 

KÉPEK