Nagy Konstantin 1700 éves öröksége

Ha valami is összeköthet minden keresztény felekezetet vallástörténeti értelemben, az jelen pillanatban nem lehet más, mint a Nagy Konstantin császár nevéhez fűződő Milánói Ediktum. Nagy Konstantin a Nyugat-Római Birodalom császáraként  Kr. u. 313-ban, idén pontosan 1700 éve, a mai Milánóban ediktumot bocsátott ki, melynek értelmében a keresztény vallás gyakorlását egész birodalmában engedélyezte. Nem csoda hát, ha ma minden keresztény felekezet a Nagy Konstantin-i ediktum “vallási és kulturális”örökösének érzi magát és valamilyen értelemben szellemi (ami természetesen nem jelenthet egyben “lelki”) atyjának is tekintheti őt. Neki köszönhető elsősorban a keresztény vallás szabad gyakorlása a birodalom területén, ahol aztán szintén a birodalom logisztikájára épülve a keresztény eszmék szerte a világon elterjedhettek.

 

Nagy Konstantin Kr. u. 272-ben született Niŝ városában, a mai Szerbia területén. A Belgrád-i Érsekség meghívására a környező országok katolikus püspökei ennek apropóján érkeztek a szerbiai városba, hogy annak szülőhelyen emlékezzenek meg a keresztény világ eme jeles eseményéről, aki politikai cselekedetével megváltoztatta a világ menetét. A keresztény eszmék terjedésének köszönhetően egy gyökereiben más világrend kezdett kialakulni, mely a humánus eszmék fejlődésének létalapjait teremtette meg. Az ünnepi szentmisét Ferenc pápa különleges küldötteként Eminenciás Angelo Scola, milánói bíboros celebrálta Stanislav Hočevar belgrádi érsek és Vinko Puljić sarajevói bíboros oldalán a jelenlevő közel száz püspök és pap jelenlétében.

 

A pápai küldött a fiatalokhoz intézett beszédében hangsúlyozta: “ti vagytok a jövő, de csak akkor lehettek a jövő nemzedék alakítói, ha a jelenben éltek.” Angelo  Scola bíboros a háború sújtotta országok lakóihoz fordulva a kivívott szabadság megőrzésére búzdította a szentmisén résztvevőket. A magyar ajkú főpásztorok közül jelen voltak Pénzes János szabadkai, Németh László nagybecskereki, valamint Böcskei László nagyváradi megyéspüspökök. A szabadkai és bácskai zarándokok megerősítést éreztek a pápai küldött bíztató szavaiban, továbbá a kisebbségi sorsban együttérző magyar ajkú főpásztorok megerősítő jelenlétében, megtapasztalva a kereszténységnek ama mély gyökereit, melyek mélyebbre nyúlnak országhatárok vonalainál. A sorsközösségben eggyéforrott zarándokcsoportok – pár pillanatra talán félretéve etnikai kölünbözőségüket – a világegyház képviselőjének jelenlétében megtapasztalhatták a kereszténység mindig megújító erejét az Úr imájában elmélyülve.

 

Ft. Dr. Kovács F. Zsolt, irodaigazgató

 

KÉPSOROZAT