Ifjúsági Világtalálkozó - beszámoló

 

Az Irgalmasság Évének kimagasló, egyik központi eseménye a „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmat nyernek!”(Mt 5, 7) mottóval megszervezett Ifjúsági Világtalálkozó volt, amelynek Krakkó, a lengyel kulturális és vallási főváros adott otthont. A Nagyváradi Római Katolikus Püspökség és több külföldi támogató jóvoltából 2016. július 20–án a nagyváradi egyházmegye 50 bátor és lelkes fiatalja is útnak indult, hogy együtt imádkozzon és ünnepeljen a világ minden tájáról érkező fiatalokkal. A nagyváradi csoport tagjai július 20-25. között a krakkóival szomszédos tarnówi egyházmegyében voltak, ahol részt vettek a központi eseményeket megelőző „egyházmegyei napokon“. Ennek célja az volt, hogy elmélyültebben találkozzunk a fogadó ország kultúrájával, lelkiségével, szokásaival.A hosszú út után nagyon jólesett az a szívélyes fogadtatás, amelyben a lengyel fiatalok, családjaik valamint a helyi plébános atya minket részesített. Hatalmas tapssal, énekkel, üdvözlő szavakkal és terített asztallal vártak a híres lengyel-magyar barátság jegyében. Az előtalálkozó ideje alatt a helyi családok fogadtak be minket nagy-nagy szeretettel. A nyelvi akadályokon (a fordító alkalmazások segítségével) hamar túllendültünk, de a legkifejezőbb és leggyakrabban használt nyelv mégis a szeretet nyelve maradt. A lengyel fiatalok és családjaik vendégszeretete megrendítő volt: mindennel elhalmoztak minket, a szívüket-lelküket kitették érettünk. Udvaraik, otthonaik rendezettsége lelki tisztaságukról tanúskodik, az útszéli keresztek, Szűz Mária szobrok megélt katolikus hitükről beszélnek. Együtt imádkoztuk, énekeltünk, a szentmiséket is két nyelven végeztük, a könyörgések a fiatalokért szóltak, az IVT résztvevőiért, a szervezőkért és az itthon maradottakért. Természetesen a kikapcsolódás is közösen zajlott: lengyel néptáncot tanultunk, magyar néptáncot tanítottuk, közösségépítő játékok, focizás, vetélkedő színesítette a hetet.Együtt kirándultunk, közös történelmünk jelentős helyeit kerestük fel, és minden este egymás kezét megfogva, összefonódott karokkal és szívvel énekeltük el az esti imát. Az előtalálkozót lezáró szentmisében köszönetet mondtunk vendéglátóink nagylelkűségéért, barátságáért, a tiszta tekintetekért, a nyitott ajtókért és szívekért, mosolyokért. Végül megállapítottuk, hogy a találkozó hiteles folytatása lehetne a lengyel fiatalok fogadása Nagyváradon.

A hosszú és valóban könnyes búcsúzkodás után Krakkóba indultunk, ahol a pálos szerzetesek fogadtak be minket: a város központjában található kolostoruk mellett húzhattuk fel sátrainkat. Krakkó különlegesen szép város: templomai, a Wawel, a történelmi városközpont, a Visztula partja, mind felejthetetlen látnivalót rejt.

Már kedden délelőtt megnyitott kapuit az egész héten át tartó Ifjúsági Fesztivál és a Hivatások Expója: előbbi lelki és kulturális kínált a résztvevőknek, utóbbi pedig segítséget kívánt nyújtani a fiataloknak élethivatásuk felismerésében.

„A szeretet lángja árassza el világunkat és szabadítsa meg az önzéstől, az erőszaktól és az igazságtalanságtól, hogy a jóság, a megbékélés, a szeretet és béke erősödjön meg a Földön.”Stanisław Dziwisz bíboros, Krakkó érseke ezekkel a szavakkal köszöntött minket kedden este a Błonia Parkban bemutatott nyitószentmisén.

A következő három nap délelőttjein a nagyváradi fiatalok a magyar nyelvű katekéziseken, illetve szentmiséken épültek Kocsis Fülöp görögkatolikus metropolita, Székely János segédpüspök, valamint Erdő Péter bíboros prímás gondolatait hallgatva a szállásunktól alig negyed óra járásnyira álló Fatimai Boldogasszony-templomban.

„Kérdezem tőletek, ti pedig válaszoljatok: Meg lehet változtatni a dolgokat? [Igen!] Nem hallom! [Igen!] Így már jó!” Többek között ezekkel a szavakkal buzdította a pápa azokat a fiatalokat, akik csütörtökön délután az ő fogadására gyűltek össze a Błonia Parkban. Pénteken este ugyanitt ő vezette azt a keresztutat, amelynek egyes állomásainál az irgalmasság cselekedeteit elmélkedtük végig. Itt csatlakozott hozzánk egyházmegyénk főpásztora, Böcskei László megyés püspök is, aki egyébként az egész program ideje alatt gondoskodó atyaként érdeklődött a nagyváradi fiatalok hogyléte felől. Szombaton délelőtt a találkozó másik központi színhelyére, a Campus Misericordiae-re vonultunk, ahol szentségimádáson, éjszakai virrasztáson vettünk részt a Szentatyával, vasárnap pedig közösen adtunk hálát a szervezőkért, a támogatókért, a találkozás öröméért és a szövődött kapcsolatokért.

Hiszem, hogy a lengyel-magyar barátság ezen a találkozón tovább mélyült, és a nagyváradi csapat tagjai egy életreszóló élménnyel gazdagabban tértek haza szeretteik körébe, hogy a megtapasztalt örömet és szeretetet továbbadják. Mert meg lehet változtatni a dolgokat!

Darabán Tímea, Zilah