Ifjúsági lelkigyakorlat Biharfüreden - beszámoló

 

     

„Uram, jó nekünk itt lenni!”- volt a mottója annak a nagyböjti lelkigyakorlatnak, amely Biharfüreden zajlott 2014. március 14-16. között. Az Egyházmegyei Ifjúsági Központ szervezésében és a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség támogatásával egy csodaszép hétvégét töltöttünk együtt az egyházmegye 12 fiataljával.

 

Különböző csapatépítő játékok, feladatok színesítették a programot és öröm volt látni, hogy a fiatalok közösen gondolkodnak és próbálnak új ötleteket, segítséget nyújtani egymásnak. Nagyon szépek voltak az együtt tartott szentmisék, a közös szentségimádás, és különösen szép volt, hogy mindenki írt egy imát, amelyben megköszönt vagy kért valamit a Jóistentől. Én ezt az imát fogalmaztam meg magamnak:

„Köszönöm, Istenem, hogy segíted életem,

hogy bármi baj van, erőt s támaszt adsz nekem,

hogy bármi bánt, te mindig meghallgatsz,

ha reménytelennek tűnik a holnap,

te mindig új reményt adsz.

Kérlek, Istenem, maradj mindig velem,

hogy ne térjek le a helyes útról,

s ha mégis hibázok, adj erőt,

hogy túllépjek a múlton.

Köszönöm a szép napokat, s a rosszakat egyaránt,

köszönöm, hogy vagyok, köszönöm neked, Atyám.”

 

Új barátságok szövődtek, régiek erősödtek, egy nagyon jó kis csapat kovácsolódott össze. Változatos időjárásban volt részünk: szombat délelőtt ragyogó napsütésben túráztunk, vízeséseket csodáltunk meg, de délutánra beborult és havazni kezdett. „Énekelt a csend, s énekére hullni kezdett valami puhaság az égből, pilinkélt, míg ujjnyi, majd kétujjnyi lett, végül, térdig állt a világ benne” (Máté Angi)

De mi ez idő alatt sem unatkoztunk: gitároztunk, énekeltünk, játszottunk s mindenkiben megfogalmazódtak Szent Péter szavai: Jó nekünk itt lenni!

De haza kellett jönni, el kellett búcsúzni a helytől. Előtte viszont megfogadtuk, hogy megpróbálunk úgy élni, hogy a körülöttünk élők is azt mondják: jó a közeledben lenni, jó hogy itt vagy velünk. Engem különösen az a gondolat érintett meg, amit az egyik fiatal hazaindulásunk előtt fogalmazott meg: „Egy kicsikét össze-vissza éltem az utóbbi időben, nem is éltem igazán. De ez a lelkigyakorlat visszaadta az életem!”

Exupéry azt mondta, hogy „valami nem attól tökéletes, hogy nem lehet semmit hozzátenni, hanem attól, hogy az ember nem tud semmit elvenni belőle.” Ez igaz volt erre a lelkigyakorlatra is. Köszönet érte a Jóistennek, a szervezőknek, Blanka nővérnek, Józsi atyának, Robi atyának és Zsolt atyának. Örülök, hogy ott lehettem és igyekszem úgy élni, hogy a körülöttem élők is megtapasztaljanak valamit Isten közelségéből. (Kiss Enikő, Érmihályfalva)