Húsvét ünnepe a székesegyházban

 

Ismét felcsendült a nagyváradi székesegyházban az Ecce sacerdos magnus 2017. április 16-án, Húsvétvasárnap, a 11.00 órakor kezdődő főpapi szentmisén, ezzel fogadta a székesegyház kórusa az asszisztenciájával bevonuló főpásztort.

Böcskei László megyés püspök celebrálta a szentmisét, azoknak a híveknek jelenlétében, akik eljöttek a székesegyházba, hogy együtt fejezzék ki húsvéti örömüket, és bátran vallják meg a világ előtt a feltámadásba vetett hitüket: Krisztus feltámadott!

Az öröm kifejezésében visszafogott nagyböjti liturgiák után, most ismét felcsendülhettek az alleluják végtelen sorozatától áradó egyházi énekeink: örvendezzünk, feltámadt az Úr!

A szentmise bevezetőjében a főpásztor megállapította, hogy aki hatalmas, az uralja a világot, de ugyanakkor nap, mint nap megtapasztaljuk, hogy az ilyen fajta hatalom nem tud megfelelni az ember vágyainak, hiszen valakik mindig áldozatokká vállnak, mint manapság is történik ez sok helyen a földkerekségen, és még környezetünkben is. A mai ünnep azonban teljesen másról szól – mondotta az egyházmegye elöljárója, mégpedig arról, hogy aki igazán hiteles, az tudja meghódítani a világot, mert szándékai és tettei megegyeznek, és az isteni akarat szolgálatában, mindenkinek a javát, az életét védelmezik. Jézus Krisztus, aki megtapasztalta a halált, megmutatta nekünk az új élet lehetőségét, és ezzel hitelesnek bizonyult, mert azonosulva velünk, nem a halált, hanem az igaz életet tűzte ki végső célpontul. A feltámadás hitelesíti előttünk mindazt, amire Ő tanított minket. Most azonban rajtunk a sor, hogy életünkkel, magatartásunkkal tanúskodjunk róla a világban – hangzottak a megyés püspök szavai.

A prédikációban tovább folytatta húsvéti gondolatait Böcskei László püspök. Akik a nagyhéten a liturgiában felolvasott szentírási részeket követték, többnyire olyan szövegek, amelyek Jézus földi életét mutatják be, észrevehették, hogy egyesekben a hallgató inkább szemlélőként követi azokat, másrészt vannak olyan jelenetek is, amelyekben megszólítottaknak érezzük magunkat, és mint ilyenek vagyunk jelen a történéseknél. Ezek arra ösztönöznek minket, hogy megvizsgáljuk: mi hol is állunk virágvasárnap és a többi napokon is a tömegen átvonuló Jézussal szemben. Hiszen virágvasárnap Jézus a középpont, a többiek pedig reá csodálkozva részesülnek az ünnepélyes eseményből. Ugyanígy történik ez nagycsütörtökön is, amikor Jézus gesztusaival, szavaival és magatartásával egy olyan megívást intéz, amely válaszul egy döntést feltételez követői részéről. Ezt tegyétek az én emlékezetemre! – mondta apostolainak az utolsó vacsora alkalmával, és ugyanott elhangzott a szeretet parancsának kifejezése is: Amit én tettem veletek, ti is tegyétek meg egymással. Itt is Jézus a középpont, aki magához akar ragadni minket, ezért végrendeletet hagy hátra, és olyan példával tanít, amelyet nem lehet kimagyarázni, amelyet nem szükséges értelmezni, egyedül csak gyakorolni lehet, mert ez által éri el valós értékét mindennapi életünkben. Majd a nagypéntek következett. Értelmetlen megismételni ennek a napnak szomorú hangulatát, amely mégis a Húsvéthoz, és ennek öröméhez tartozik. Mert ekkor, nagypénteken kezdődött el valami rendkívüli az emberiség történetében. Jézus, aki még mindig a középpont, most már annyira kicsi, gyenge és kiszolgáltatott lett, hogy majdnem ember számba sem vették. Kiszolgáltatta magát az emberek gonoszságának és rosszindulatának azért, hogy jobban megértesse magát a szabadulást váró emberrel. Ismét fel akarta emelni ezáltal az embert, aki miatt valósult meg minden az üdvtörténet folyamán. Ma pedig Húsvétot ünnepelünk, és azt tapasztaljuk, hogy Isten terve szerint most már az ember kerül a középpontba. A feltámadott Krisztust ünnepeljük, de a középpontban mégis az ember áll, aki egy üres sír előtt Jézus emlékéből táplálkozik, de nem futamodik meg, hanem ennek az ürességnek a hatására újra elindul, hogy megkeresse, és megtalálja az igazságot. Mária Magdolna belenéz az üres sír sötétségébe, és élete elkezd megváltozni, szinte látható módon lehull a szemét borító fátyol, és elindul megkeresni az igazságot. Ez nem egy folytatás, hanem valami egészen új az ő életében. Két lehetőség kínálkozik számunkra is: maradhatunk egyszerű szemlélők, vagy pedig lehetünk megszólítottak, akiket ha magával ragad a húsvéti lelkület, egy új valósághoz vezet el minket. Feltehetjük tehát magunknak a kérdést, hogy valóban megmozdult-e bennünk valami Húsvét nyomán, hogy mondanivalóm van annak, aki éppen mellettem ül, akivel eljöttem, vagy akivel ezután találkozok. Érzem-e azt, hogy van bennem most egy különleges öröm, egy egészen személyes, és amely kikívánkozik belőlem, mert meg akarom osztani mindenkivel. Ez egy belső megtapasztalásból fakadó, igazi öröm. Ezt tette Isten Jézus keresztje és feltámadása által az emberrel: ismét középpontba helyezte, és elindította egy új útra, az igazi élet útjára, mi pedig ezt ünnepeljük ilyenkor, Húsvétkor. Az öröm sugarát viszem el embertársamnak, és ezzel eltakarom azt, ami eddig talán megterhelte, netalán megmérgezte kapcsolatunkat. Ha így közelítem meg Húsvét nagy csodáját, akkor az ünneplésem jogosult, azt jelenti, hogy megértettem Húsvétnak üzenetét – fejezte be szentbeszédét az egyházmegye elöljárója.

Kristófi János karnagy vezetésével, a székesegyház kórusa énekével járult hozzá a húsvéti liturgia ünnepélyességéhez, amint azt egész nagyhét folyamán tette.

 

KÉPEK

 

VIDEO FELVÉTEL

 

 

 

 

Korábbi körlevelek