Hittantábor volt Székelyhídon

 

Boldog Bogdánffy Szilárdról elnevezett hittantábort szerveztek negyedik alkalommal Székelyhídon 2016. június 28. – július 3. között. A hét mottója a szentatya által meghirdetett irgalmasság évéhez kapcsolódott: „Legyetek irgalmasok!”

Naponta 09.00 és 15.00 óra között foglalkoztatták a szervezők a közel 150 katolikus és más vallású gyermeket. Minden nap programja szentmisével kezdődött, amelyet meghívott lelkipásztorok mutattak be, akik bevezették a nap témáját. Ezután közös reggeli, majd két órás kiscsoportos foglalkozás következett különböző bibliai történetek feldolgozásával. A résztvevők csoportjátékokkal mélyítették el a szentírási részek üzenetét. Ezt követte az énektanulás és az ebéd. Délután változatos bemutatók szórakoztatták a fiatal résztvevőket: cserkészet, íjászat és karate. Amint az elmúlt években történt, idén is ellátogatott a táborba Böcskei László püspök, aki a résztvevőkkel együtt ünnepelte a szentmisét. Utolsó előtti nap a táborozó gyerekek együtt kirándultak az Olaszi-tóra. Ott labdajáték, halászat, ebéd és szabadtéri szentmise várta őket.

Vasárnap, a táborzáró és egyben iskolai évet záró hálaadó szentmise volt. Hálát adtak Istennek a táborért, az elmúlt iskolai évért, hogy a gyerekek tanulhattak, a pedagógusok taníthattak és nevelhettek. A szentmisében azokért is imádkoztak, akik a tábor megszervezését lehetővé tették, akik támogatták, kétkezi segítséget nyújtottak, imádkoztak, vagy egyszerűen jelenlétükkel tették szebbé. Ez a nap egyben a családok napja is volt: meghívást kaptak rá a gyerekek szülei, a szervezők és a támogatók. Elsőként a zalaegerszegi Zabszalma együttes szórakoztatta a kicsiket és nagyokat. A szentmisét Kovács Zsolt egyházmegyei családreferens celebrálta. A gyerekek tanúságot tettek hitükről: énekükkel és a feldolgozott szentírási rész előadása által. Ez a tanúságtétel volt az ajándék a szülőknek és segítőknek, olyan ajándék, amit nem lehet „becsomagolni”, ami mindenki szívébe-lelkébe vésődött. Az oltárra helyezték – a kenyér és a bor, vagyis az emberi munka gyümölcse mellé – a tábor gyümölcseit: plakátokat, zászlókat, kifestőket, a sziklára épült házakat. Az egyetemes könyörgésekben Istennek ajánlották a gyermekek kéréseit: békességet, szeretetet, bátorságot, összetartást, boldogságot. A szentmise után a Pécsi házaspár tanúságtételét hallgathatták meg a családok. Szívhez szólóan és nagyon személyesen buzdítottak az aktív közösségi életre. Nem elég vallásosnak lenni, hanem hinni kell és megélni a hitet. Közös agapé közben és után beszélgetésre és tapasztalatcserére került sor, este pedig tábortűz zárta az egy hetes rendezvényt.

A tábor szervezésében és kivitelezésében az egyházközösség tagjai vettek részt, helyi pedagógusok, az ifjúsági csoport, a konyhai munkát pedig önkéntes hívek végezték.

Az egyetemes könyörgésben egyik gyerek azt kérte, hogy örökké tartson a tábor. Ez az őszinte kérés azt fejezi ki, hogy a gyerekek az örök értékeket fedezték fel a tábor alatt. Ha rendszeresen évközben is eljönnek Jézushoz – hiszen az Ő és egymás barátai lettek – akkor valóban örökké tart a tábor. Ez a köztünk és bennünk levő mennyország, amelyről Jézus beszél.

 

Ozsváth József