Hittanos tábor Bélfenyéren - beszámoló

KÉPSOROZAT

Isten kék ege alatt, ragyogó napsütésben kezdtük tábori életünket augusztus 19-én, Bélfenyéren a gyermekotthonban.

Kicsik és nagyok egyaránt kíváncsisággal telve nézegették, mire készülünk, mit is fogunk csinálni mi együtt? Mivel a tábor tematikája „A brémai muzsikusok” című mesére és annak szereplőire, jellemző tulajdonságaira épült, minden napra jutott egy belőlük. Olyan erkölcsi igazságokat fogalmazott meg előadásában Ozsváth József atya, Tóth Attila atya, Kruzslitz Imre atya és Böcskei László nagyváradi püspök atya, amelyek örök érvényűek, de a mai világban sajnos, veszendőnek látszanak.

A szabad programok változatosak voltak, sógyurmázás, kavicsfestés, pillangó készítés, színezés szerepelt a repertoárban. A keddi és a szerdai napot Nagyszalontán töltöttük a Böjte Csaba atya által fenntartott gyermekotthonban. Az ottani kis lakók szeretettel és érdeklődve fogadtak bennünket. Az egész napos strandolás gondoskodott arról, hogy a magunkkal vitt ennivaló mind elfogyjon, eltűnjön az üres gyomrocskákban. Itt is kitűnt, hogy mennyi tehetséges, jó mozgású fiatal van ezek között a gyerekek között. Vajon, lesz-e lehetőségük arra, hogy kibontakoztassák képességeiket?

A mindennapos szentmise azokat a gyerekeket is megérintette, akik nem vallásos környezetből érkeztek. A KONTRASZT együttes csodálatosan előadott vallási témájú dalait nem tudtuk megunni. Több estén keresztül hallgathattuk játékukat, hangjukat úgy Nagyszalontán, mint Bélfenyéren egyaránt.

Persze, ezen kívül érdekfeszítő képeket láttunk Románia csodálatos tájairól és barlangjairól Szuhai Sándor barlangfotós jóvoltából.

A szerdai nap valóságos élményözön volt számunkra. Az idő borúsra fordult, így délelőtt városnézésre indultunk Szalontán Cseke Tibor képviselő úr kalauzolásával. Délután a kicsiknek Jimmy bohóc adott fergeteges műsort. Ezalatt a fiúk komoly focimeccseket játszottak Miklya Zoltán és Zöldi Sándor békéscsabai edzők vezetésével. Fárasztó, de csodálatos nap volt.

A csütörtök újra derűsnek ígérkezett, így Boldog Gusztáv vezetésével barangolásra indultunk a közeli erdőbe, ahol bebizonyosodott, hogy fűben-fában van az orvosság. Mindeközben komoly feladatot kaptak a megalakult csoportok: mivel az állatokhoz kapcsolódó neveket választottak (Villám Macskák, Csavargó Csacsik, Ebugatták, Kis Neon Kakasok), rövid előadást állítottak össze, olyant, ami kapcsolódott a nevükhöz. Ez a kitűnő ötlet Kiss Márton atyát dicséri, aki a tábor megálmodója, fő szervezője és lelki vezetője is egyben. A gyerekek és az őket segítő felnőttek remek ötleteket adtak, lázasan folyt a készülődés.

A péntek aztán megkoronázta az egész hetet. Éreztük, hogy ez a csodálatos idő, amit itt töltöttünk hamarosan véget ér. Lázasan próbáltunk az előadásra, vártuk az esti szalonna sütést. A délutáni előadás fergeteges volt, a gyerekek ragyogó szemmel, kinyílva, mint a virág játszották a szerepüket. Csodálatos dolog volt látni őket, ahogy izgalommal, de büszkén vártak a fellépésükre. Minden csapat nagy tapsot kapott, mosolyogva hajoltak meg a nézőközönség – ami társaikból állt – előtt. Az esti program fő attrakciója a szalonnasütés volt, amit türelmetlenül vártak a kicsik. Olyan türelmetlenül, hogy mire kivittük a szalonnát, már elfogyott legalább egy szelet kenyér. Hogy lemozogjuk a Marci atya által vásárolt finom füstölt szalonnát, táncházat szerveztünk a gyerekeknek. A lefekvés ideje ugyancsak kitolódott, bőven a szombatban jártunk, mire mindenki elcsendesedett.

Szombat reggel már nehezen kelt fel a kis csapat, hogy a mindennapi Csi Kung ne maradjon ki. Ezen a napon Böcskei Lászó nagyváradi püspök atya celebrálta a szentmisét, mindeni figyelmesen hallgatta intő szavait.

Lassan azonban elérkezett a búcsú ideje is. A táskák, hátizsákok összepakolva sorakoztak a szobákban. Vége lett a hétnek, indulás haza! Minden felől hallatszott: „de jó volt,” „jövőre is jöhetünk?” „még maradnék”. Barátságok szövődtek, címek cseréltek gazdát. A munkában oroszlánrészt vállaló fiatal egyetemisták is elérzékenyülve búcsúzkodtak pártfogoltjaiktól. Aranka, aki minden nap hajnaltól a konyhán tüsténkedett, finom búcsúebédet főzött nekünk.

De az egy hétből sehogy sem lett több, nem tudtuk nyújtani az időt.

Felejthetetlen időt töltöttünk Bélfenyéren, tele jó programmal, olyan meghívott egyházi és civil személyekkel, akikről a jóság, a másokért való tenni akarás sugárzott. Sugárzott!

A tábori életet nem tudta volna élvezni a sok gyerek, ha nem támogatja a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség, a Bethlen Gábor Alap, a lebonyolításban nem segédkeznek a fiatal, elhivatott egyetemisták, a Vasárnapi Iskola Alapítvány pedagógusai. Na és Kiss Márton atya, aki szívén viseli a gyermekotthon kis lakóinak a sorsát és megszervezi évről-évre ezt a nagyszerű tábort.

Mi, békéscsabaiak a programon résztvevő tanítványainkkal csak remélni tudjuk, hogy jövőre is találkozunk itt, Bélfenyéren a gyermekotthonban. Ugye, így lesz?

 

 

Kovácsné Szatyin Ildikó

Vasárnapi Iskola Alapítvány - Békéscsaba