Áldott légy enciklika - közös otthonunk a föld

 

2015. június 18-án a Vatikánban, a szinódusi aulában mutatták be Ferenc pápa Laudato si’ (Áldott légy!) kezdetű enciklikáját.

Az enciklika címét Assisi Szent Ferenc invokációja sugallta, Laudato si’, mi’ Signore – Áldott légy Uram, aki A teremtmények énekében arra emlékeztet, hogy a föld közös otthonunk, de ugyanakkor nővérünk is, akivel megosztjuk a létet, és gyönyörű anya, aki karjaiba zár. Mi magunk is földből lettünk (Ter 2,7). Testünket a bolygó elemei alkotják, levegőjét lélegezzük, és vize az, amely éltet és táplál.

És most ez a nővér tiltakozik azokért a sebekért, amelyeket az emberiség folyamatosan okoz neki, az Isten által belé helyezett javak felelőtlen kihasználása és a velük való visszaélés által. A föld nővér és anya kiáltása, a szegényekével együtt arra ösztönözi lelkiismeretünket, hogy beismerjük a teremtés ellen elkövetett bűneinket. Ferenc pápa Bertalan ökumenikus pátriárka szavait idézi: az emberek tönkreteszik a biológiai sokféleséget, hozzájárulnak az éghajlatváltozáshoz, beszennyezik a vizeket, a talajt, a levegőt: mindez bűn!

Ferenc pápa már az Evangelii gaudium kezdetű buzdításában is írt a szemeteskosár kultúrájáról, selejtezünk, eldobunk mindent, ami nem hasznos számunkra. Ez a mentalitás sajnálatosan kihat környezetünkre is: könnyelműen használjuk a teremtés kincseit, fölöslegesen pazarolunk, gondatlanok vagyunk, s a szemeteskosár-életvitel elszennyezi a földet, vizet, levegőt. Az eszeveszett szeméttermelés a lakott területek legnagyobb gondjai közé tartozik. Meg kellene tanulnunk, hogy ami itt és most adott, nem csak a miénk, hanem a jövendő generációké is. Nem szabad mindent felhasználnunk és eldobnunk, mintha csak mi élnénk, és utánunk senki sem jönne! Ameddig a a haszon az elsődleges, ameddig a szemeteskosár-szemlélet nem változik meg, kevés és kis hatékonyságú lesz az előrelépés.

A természet kizsákmányolása magával hozza a sokféleség, szépség fogyatkozását is. Itt nem elég célirányosan néhány „hasznos” forrást, fajt megóvni.

Az “Áldott légy” címet viselő enciklika az integrált ökológia alapfogalma köré épül, mint olyan paradigma, amely képes kihangsúlyozni az alapvető emberi kapcsolatokat: Istennel, önmagunkkal, embertársainkkal, a teremtett világgal.

Az első részben a környezetvédelemmel kapcsolatos legjobb tudományos kutatási eredményeket dolgozza fel a dokumentum: a tudomány egy igen hatékony eszköz, amely által meghallhatjuk a föld kiáltását. A második részben a zsidó-keresztény hagyományban megnyilvánuló javaknak a kezelési módjáról tárgyal a papa, eredeti bibliai, de későbbi teológiai alapokon is.

A harmadik fejezet a jelenlegi helyzetet méri fel és mutatja be, nem csak a tüneteket, hanem a legmélyebb okokat is felsorolva.

A dokumentum célja, amint az a negyedik fejezetben körvonalazódik, egy teljes ökológiának a kidolgozása, amely magába foglalja azt a jellegzetes helyet, amelyet az emberi lény ebben a világban betölt, illetve a környezetével való kapcsolatait.

Ferenc pápa enciklikájának ötödik fejezetében javasol egy néhány irányvonalat, amelyek a nemzetközi, nemzeti és helyi szintű politikáknak, az üzleti és civil szférában történő döntéshozatalnak, a politika és a gazdaság, valamint a vallás és tudomány közötti kapcsolatnak a megújulását célozzák meg, amelynek alapja egy átlátható, mély és őszínte dialógus.

Abból a meggyőződésből kiindulva, hogy minden változáshoz szükség van motivációra és egy nevelési folyamatra, a hatodik fejezet bemutat egy néhány emberi fejlődést megcélozó irányelvet, amelyeket a keresztény lelkiség gazdag tapasztalata sugall.

Az enciklika ugyanolyan hangulatban zárul, ahogyan kezdődőtt, imádságos szemlélődéssel, hiszen két ima szövegét ajánlja figyelmünkbe a szentatya: az első a nem keresztény híveknek szól, a második pedig a keresztényeknek.

Egy néhány alapgondolat hatja át az Áldott légy! című enciklikát: a szegények és a föld törékenysége, sebezhetősége közötti bensőséges kapcsolat; az a meggyőződés, hogy a világban minden bensőséges kapcsolatban van egymással; a technológia fejlődéséből eredő új paradigmák és hatalmi formáknak a kritikája; meghívás arra, hogy másképpen értelmezzük a gazdaságot és a fejlődést; minden egyes teremtménynek az egyedi értéke; az ökológia emberi arculata; az őszinte és építő jellegű viták és dialógusok; a helyi és a nemzetközi politikának a súlyos felelőssége; a szemeteskosár kultúrájának elvetése és egy új életstílusnak a javaslata.

Az enciklika alapkérdése, amelyre a pápa választ akar nyújtani, de ugyanakkor ösztönözni minket is, hogy ki-ki a maga élethelyzetében válaszoljon rá, a következő:

Milyen világot akarunk átadni utódainknak, azoknak a gyermekeknek, akik most növekednek?

Mindannyiunk feladata, hogy szentatyánknak ezt a kérdését komolyan vegyük, és lelkiismeretesen megnézzük, mindegyikünk abban a a környezetben ahol él, hogy milyen világot építünk, hogyan adjuk tovább utódainknak azt a teremtett valóságot, amelyet mi is használatra, ajándékba kaptunk Istentől:

-          Hogyan gazdálkodunk a vízzel

-          Hogyan bánunk erdőinkkel

-          Hogyan gyűjtjük és tároljuk hulladékainkat

-          Hogyan tartjuk tiszteletben és tisztán a közterületeket

Tarthatatlan az a gondolkodásmód, amely szerint Istentől ajándékba kapott földünk, világunk, környezetünk megvédése, ápolása csak mások feladata, csak a magas szinten döntéshozatalra hivatott politikai szféráknak, vagy multinacionális gazdasági konglomerátumoknak a felelőssége. A környezetvédelem, Isten teremtett világának a védése, tiszteletben tartása velem, veled, velünk kezdődik. Erre buzdít Ferenc pápa a Laudato si’ című enciklikájában.

A katolikus sajtóban bővebb informaciót szerezhetünk ezzel kapcsolatban.

 

 

 

 

Korábbi körlevelek