Egyházmegyei Ministránstalálkozó - beszámoló

 

 

Ha két szóba kellene sűrítenem mindazt, amit magammal hoztam a IV. Egyházmegyei Ministránstalálkozóról, akkor azt mondanám: hálás vagyok.

Hálás vagyok…

… elsősorban a jó Istennek, hogy a jó idővel is éreztette: velünk van, áldásával kíséri az együttlétünket.

 … hogy egy olyan egyházmegyéhez tartozhatom, amelyben fontosnak tartják éreztetni kicsikkel és nagyokkal egyaránt, hogy helyük, szerepük van az Egyházban.  Jó volt tapasztalni a találkozó előtti napokban diákjaim örömteli, izgatott várakozását. Ugyanezt a lelkesedést, örömet láthattam Szentjobbon az egyházmegye számos pontjáról érkező ministránsok és kísérőik szemében. Örültek, mert gondoltak rájuk, mert fontosnak tartják őket. És ez ajándék.

… a találkozásokért. Ministránsok, plébánosok, hitoktatók, úgy éreztem, mindnyájunk számára értékes találkozásokat, beszélgetéseket tartogatott ez a nap.

… a szentjobbi plébánosnak, Kurila Gábor atyának, Rózsika néninek, a sekrestyésnek és az egész helybeli közösségnek, hogy évről évre szeretettel várják és fogadják az egyházmegye ministránsait. Az Úr Jézus azt mondta a tanítványainak: „Aki egy gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be…” (Mk 9, ) Minket befogadtak…

… a közös szentmiséért, és azért, mert láthattam élővé válni a találkozó mottóját: „Örömmel szolgáljatok az Úrnak!”

… hogy újra megtapasztaltam milyen, amikor sokan, nagyon sokan munkálkodnak azon, hogy közösen valami szépet tegyenek a jó Istenért.  Munkájuknak csak kis részét láthattuk szombaton, hiszen többnapos, többhetes szervezés áll mindannak hátterében, aminek mi részesei voltunk.  Köszönet ezért a Nagyváradi Római Katolikus Püspökségnek, a Püspök Atyának, aki bár fizikailag nem lehetett jelen, támogatásával és szavaival mégis éreztette, hogy gondol ránk, fontosak vagyunk neki; a plébánosoknak, akik lehetőséget biztosítottak ministránsaiknak, hogy eljöhessenek a találkozóra, és időt szakítottak arra, hogy felkészítsék, elkísérjék őket; Ervin atyának, aki mindig segít vidámmá, izgalmassá tenni a ráhangolódást; Tóth Attila atyának, Csucsinak, aki prédikációjában arra bátorított mindnyájunkat, hogy legyünk szentek, merjünk szentekké válni; a Kontraszt együttesnek a zenei szolgálatért, hogy segítettek igazi élménnyé tenni a szentmisét; a Háló Egyesület minden egyes tagjának az ügyességi próbák megszervezéséért és jó hangulatáért, Szerafina vincés nővérnek a szellemi vetélkedő összeállításáért és lebonyolításáért, a Vár-lak fiataljainak és minden önkéntesnek, aki tetteivel, imájával hozzájárult ahhoz, hogy a találkozó létrejöhessen, örömtelivé váljon. És köszönet természetesen nektek, ministránsok, akik a hívó szót követve eljöttetek, hogy együtt örüljünk és egymást erősítsük a szolgálatban a jó Isten dicsőségére. 

Mindannyian, akik ott voltunk, folytathatnánk, kiegészíthetnénk ezt a „listát”, hiszen van, mit megköszönnünk. Adja meg nekünk Isten a kegyelmet, hogy egész életünk hálás, örömteli szolgálattá váljék és merjünk szentekké válni.

Vakon Orsolya, margittai katekéta