Elsőáldozás volt Bélfenyéren

 

Tizenegy gyermek és fiatal járult először szentáldozáshoz vasárnap, 2015. augusztus 23-án, a bélfenyéri római katolikus templomban 10.00 órakor kezdődő szentmisén.

Ez az a nap, mit az Úr rendelt című énekkel kezdődött az ünnepi szentmise, melyen Kiss Géza-Lóránd és Szász József kántorok vezették a liturgikus énelést.

Kiss Márton bélfenyéri plébános, az elsőáldozók felkészítője, munkatársaival együtt a miséző oltár fölé egy papírból készült hatalmas szivárványt feszített ki, amely az Isten és ember közötti szövetséget szimbolizálja. A szivárványnak mind a hét színe Istenre és a vele való szövetségre, kapcsolatra emlékeztet. Így például a piros a szeretetre emlékeztet: Isten szeret minket; a narancssárga az örömre: az öröm Isten ajándéka; a lila a megbocsátásra kell hogy emlékeztessen.

A Dombóvárról érkezett Kutas Attila atya volt a főcelebráns az elsőáldozási szentmisén. Koncelebráltak Lőrincz Ottó esperes-kanonok, nagyszalontai plébános, valamint Kiss Márton bélfenyéri plébános. Berke Sándor tenkei tiszteletes, valamint Costea Teodor polgármester is jelenlétükkel tisztelték meg a helyi közösséget. A szentmise végén a vendégek is szót kaptak, röviden köszöntötték a híveket. Berke tiszteletes arra bíztatta a közösséget, hogy nyissa meg füleit és ajkait, hogy együtt dicsérjék az urat, mert napjainkban sajnos sok a megkötött szív. A polgármester megköszönte a bélfenyéri hívek meleg fogadtatását, elmondása szerint a templombaléptekor érezte a felé irányuló szeretetet. Örömét fejezte ki az iránt, hogy Kiss Márton atya közreműködésével a falu őrzi és megtartja a hagyományokat, megköszönte Márton atyának a közösség javára kifejtett szolgálatát.

Attila atya a bevezetőben így szólt a gyermekekhez: „Ha valakit szeretek megajándékozom, adok neki egy pici ajándékot, és amikor rátekint eszébe jutok. Így van ez a szivárvánnyal is, ezért amikor a szivárványra tekintünk, az kell eszünkbe jusson, hogy Isten szeret minket.”  

Kutas atya prédikációjában elsősorban az elsőáldozókhoz beszélt, de minden jelenlévőhöz is szólt. Arra szólította fel őket, hogy ne egy áldozás legyen az elsőáldozás, hanem vasárnapról-vasárnapra áldozzanak. Annyira szomorú látvány egy elhagyatott ház, egy üres templom. Jézus is elszomorodott mikor azt vette észre, hogy sokan elhagyják. A hitehagyott ember egy bolyongó ember, szomorú látvány. Tartsunk ki Jézus mellett, tartsatok ki Jézus mellett! Majd egy kis történeten keresztül próbálta elmesélni az atya a gyerekeknek Jézus „tervét” velünk. „A túravezető tudja, hogy  nagyon meredek az út a hegyen, ezért biztatja a túrázókat, de van aki mégsem megy egészen fel a hegy tetejére, ahol egy csodálatos látvány tárulhatna elé, vannak akik megállnak hamarabb, megint mások méghamarabb. Ahogy idősödik az ember, annál több ajándékot tartogat számára a Jó Atya, csak ne üljünk le az első kilóméterkőnél, haladjunk a cél felé.”

A hívek könyörgése és a keresztségi fogadalmak megújítása után Márton atya is szólt néhány szót a gyermekekhez, melyben arra bátorította őket, hogy Jézust válasszák életük kapitányának.

A gyermekek tiszta lélekkel és csillogó szemekkel áldoztak meg életükben először.

A szentmise után ünnepi ebéden vettek részt a gyermekek a Bunyitai-ház teraszán, majd hazatértek, hogy összecsomagoljanak a másnap kezdődő egyhetes bélfenyéri hittantáborra.

 

Tudósító: Petran-Balázs Natália

 

Fotó: Szuhai Sándor

 

KÉPSOROZAT