Beszámoló - Egyházmegyei Ifjúsági Találkozó 2014

Krisztus szeretete sürget minket” ( 2Kor 5,14)  mottóval a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség immár ötödik alkalommal Egyházmegyei Ifjúsági Találkozót szervezett 2014. június 14-én Nagyváradon.

A rendezvénynek már hagyománya van, az idei találkozóra 520 lelkes fiatal jelentkező volt.Meghívást kaptak az egyházmegye plébániáinak csoportjai, illetve azok a fiatalok, akik nyitottak a hitbeli megerősödésre, a közös tanúságtételre.Azoknak a résztvevőknek, akik most voltak első alkalomkor ilyen találkozón, minden az újdonság erejével hatott, de találkozhattunk olyan emberkékkel is, akik visszajáró vendégként voltak jelen.

A Szent László Római Katolikus Líceum udvarán fogadták a szervezők az érkező fiatalokat. Szabó Ervin atya üdvözölte a résztvevőket és tapsot kért minden érkező csoport számára. Külön tapsot kapott Ft. Böcskei László püspök atya is.

A hatalmas, színes erénykereket forgatva mindenki egy-egy erényfeladatot tudhatott a magáénak a mai napra. A tornateremben tánctanulási lehetőség volt, ahol a szerényebb táncképességgel rendelkezők is hamar elsajátíthatták a lépéseket.

Rendezett sorban, körmenetben vonultunk a székesegyházba, ahol 11.30-kor kezdődött a szentmise, amelyet Ft. Böcskei László püspök atya mutatott be a jelenlévő papokkal közösen. Szentbeszédében a főpásztor Krisztus követésére bíztatta a fiatalokat. Az Urat hálás szívvel kell és lehet követni, úgy, hogy megköszönünk mindent és hálásak vagyunk mindazért, amit Isten nekünk ajándékozott. A hálás szív mellett fontos, hogy Krisztus-követésünk segítő kezekkel történjen, vagyis önzetlenül, egymást segítve, szolgálva és szeretve. A mosoly, a belső béke és derű a krisztusi ember vonásai. Örömmel, derűsen, boldogan kell a Megváltó nyomában járni, mert a keresztény ember az örömről tanúskodik a világban. A szentmise alatt a fiatalok jelképesen, szimbólumokat használva (kulcs, óra, kartonpapírra rajzolt út, kenyér, kancsó víz, elsősegélydoboz) az oltár lábához helyezték, illetve felajánlották Jézus Krisztusnak szíveiket, idejüket, életútjukat, mindennapjaikat, fájdalmaikat, szenvedéseiket.

Szentmise után a templom előtti téren kiscsoportokba rendeződtünk és kötetlen beszélgetéssel folytatódott a találkozó. A szeretetszolgálat, a plébániákon való önkéntesség, a segítségnyújtás témakörben folytak a beszélgetések, megosztottuk tapasztalatainkat, terveinket, lehetőségeinket, ugyanakkor felidéztünk egy-egy konkrét helyzetet, amikor segíthettünk embertársainkon. A résztvevők pozitívan élték meg ezeket a felidézett alkalmakat, ráéreztek a szeretetszolgálat értékére és szépségére.

A finom ebédet követően akadályversenyre került sor a püspöki palota kertjében, ahol a fiatalok leleményességüket és ügyességüket kamatoztathatták. A csoportok lelkesen próbáltak átlendülni az akadályokon, elvégezni a különböző feladatokat, hiszen minden csoport az első díjat szerette volna a magáénak mondani. Rengeteg humoros helyzet adódott, hatalmas nevetések kíséretében igyekeztek a résztvevők a feladatoknak eleget tenni. Csak együtt, egymást segítve és bíztatva lehetett megoldani ezeket a játék-feladatokat, de ilyen módon, együtt, közösségben, közösen lehet megoldani majd az igazi élet-feladatokat is.

A Vărzar-i szlovák fiatalok néptánc bemutatójával és a Kontraszt nevű, lelkes fiatalokból álló együttes szolgálatával zárult az Ifjúsági Találkozó.

Ft Böcskei László püspök atya prioritásai között szerepelnek a fiatalok és az ifjúsági pasztoráció. Ez a találkozó lehetőséget nyújt a közösségi élmény megélésére, új tapasztalatok szerzésére azoknak, akik most először vannak itt, de azok számára is, akik visszatérő résztvevők. A nyitottság mindezeknek feltétele. A fiatalok különböző helyekről érkeznek: vidékről, városról, szórványból; különböző nemzetiségűek: magyarok, románok, szlovákok, mások az életkörülményeik, mégis, van egy közös nyelv, amit mindenki ismer: az Evangélium, a szeretet nyelve. Ez a közös nyelv, a szeretet, képes feloldani a határokat, áthidalni a különbözőségeket és közösséget kovácsolni. Isten nem tesz kivételt senkivel sem, Ő nem személyválogató, számára mindannyian egyformán fontosak vagyunk. Minden ember élete Isten szerető tekintete előtt van, egyedül az Úrra figyelve találhatja meg ki-ki saját életútját.

A főpásztor szerint elengedhetetlenül fontos az együttműködés az egyházmegye lelkipásztoraival, a kapcsolatok kialakítása az egyházmegyei központok dolgozói és a plébánosok között. A szeretetteljes közvetlenség, biztosítja ezen kapcsolatok eredményességét, hiszen csak a szeretet képes közösséggé kovácsolni az egy cél eléréséért dolgozó embereket.

 

Darabán Tímea, Zilah