Egyházmegyei érdemérem 2015

 

A hit szolgálatában” elnevezésű egyházmegyei érdemérmet 2012-ben alapította Böcskei László püspök, és minden év február 21-én, Boldog Bogdánffy Szilárd vértanú püspök születésének évfordulúján, ennek ezüst változata olyan egyházhű személynek kerül átadásra ünnepélyes vesperás keretében, aki kimagasló és példaadó módon éli meg hitét, egyházszeretetét.

Az erre kinevezett bizottság idén Herman Máriának, a Bihar megyei Vaskoh egyházközség hívének ítélte a kitűntetést.

Az előrehaladott kor és egészségi gondok nem teszik lehetővé, hogy a kitüntetett hölgy személyesen vegye át az érmet a nagyváradi székesegyházban, ezért a főpásztor egy későbbi alkalommal fogja azt személyesen elvinni és átadni.

Az elmúlt év októberében a Pro TV román kereskedelmi adó készített rövid bemutatót Mária néniről, ennek egy részét vettük át, hogy ismertessük személyét és tevékenységét.

A 87 éves Bobo néni – ahogyan a helybéliek szólítják – élete a család és a templom között zajlott. Férjét már rég eltemette, egy lánya él Déván, így otthon már csak a templom maradt, ott talál csendre és nyugalomra. Ötvenöt éve gondozza lelkiismeretesen és díjmentesen a templomot, de így is minden nap újra felfedezi annak csodáit. A templom gondozásának szolgálatát édesanyjától örökölte. Vaskohi fekete és vörös márványból készült az oltár – mondja büszkén – 1744-ben történt kifaragása óta nem csiszolták, így is megőrizte eredeti ragyogását, ami részben az ő gondozásának is köszönhető.

A belényesi plébános a közelmúltban javíttatta a templomot, és Hermann Mária is részt vállalt a munkálatokban. Néhány évvel később a festményeket restaurálták, a plébános a többi hívekhez is fordult segítségért, hogy a munkásokat ellátásban részesítsék. Mária néni ismét segítőkészen jelentkezett.

Egy mély hitvallást intéz hozzánk Mária néni, amikor azt mondja: "Mindent, amit a templomért, vagy másokért tettem, Isten visszafizeti nekem már most, azon jó emberek által, akik között élek!"

A magyarul és románul beszélő Herman Máriát egy gond foglalkoztatja: ha ő már nem lesz, ki fogja gondozni a templomot? Szeretné ugyanilyen tisztán és gondozottan átadni az utókornak.

Reményik Sándor költő szavai csenghetnek fülünkbe, aki a Templom és iskola című versét így fejezi be: "Ne hagyjátok a templomot, a templomot s az iskolát!"