Beszámoló - Egyházi Alkalmazottak Találkozója

 

„Önök oly sokszor vendégül látnak engem, amikor bérmálás vagy templombúcsú alkalmával egyházmegyénk különböző plébániáin látogatást teszek, ezt szeretnénk ma viszonozni – most önök a mi vendégeink.”– fogalmazta meg Exc. Böcskei László megyéspüspök a 2011. október 29-re szervezett egyházmegyei alkalmazottak találkozójának apropóját. A közösség szervezésében tevékenyen részt vállalnak a plébános mellett azok a személyek, akik alkalmazottként, vagy önkéntesként vannak jelen a plébánián.. Amint elképzelhetetlen egy plébániai közösség plébános nélkül, ugyanúgy lehetetlen egy közösséget életben tartani az egyházi alkalmazottak nélkül.

A közel harminc plébániáról érkezett alkalmazottakat és munkatársakat – kántorok, sekrestyések, gondnokok valamint az egyáztanács képviselői – a főpásztor a Püspöki Palota Dísztermében látta vendégül, ahol elsősorban munkájukat méltatta. Elismerően szólt évtizedes hűségükről, kitartásukról, áldozatos szolgálatkészségükről. Böcskei László püspök úr „munkatársainak” nevezte a jelenlévőket és kiemelte, hogy alkalmazottaink és munkatársaink legtöbbször a „háttérmunkát” végzik, mely nagyon sok esetben nem szembetűnő, hiánya viszont mindenki számára érezhető lenne.

A szerteágazó lelkipásztori tevékenységek több olyan területre kiterjednek, ahol a plébános hívei segítségére szorul, hogy a nemes kezdeményezések elérjék céljukat. Különösen is nagy szerepet kapnak ebben a tevékenységben az egyházközségek alkalmazottai, akik hivatásukként élik meg e feladatukat, amikor nap mint nap az oltár és a templom valamint a plébánia körüli teendőkben végzik áldozatos tevékenységüket.

Életre szóló élményt jelentett a résztvevőknek, hogy a főpásztor hivatalába látogathattak, de még nagyobb lelki töltekezést jelentett Ft. Pék Sándor tasnádi esperes úr „Járható út” címet viselő diafilmes előadása. Mint gyakorló lelkipásztor arra a kérdésre kereste a választ, hogy miért, illetve kiért vállaljuk a szolgálatot, hogy hogyan végezzük a ránk bízott feladatot és hogy mennyire fontos a közösségben, csapatban végzett munka. Ez utóbbit egy a vadludak életéből vett szemléletes példával támasztotta alám mely szerint minden egyes madár szárnycsapása a következő madár számára olyan légmozgást teremt, amely emelő hatású. A "V" alakban való repülés az egyedül való repüléshez képest a csapat repülési kapacitását 71 %-kal növeli. Az előadás végén a tékozló fiú történetét elevenítette fel a plébános. A példabeszédben szereplő nagyobbik fiú szavai sokunkban gyakran megfogalmazódnak: „Annyi éve szolgálok, és mi a fizetség érte?” Kántornak, sekrestyésnek, gondnoknak egyaránt szól a Mennyei Atya válasza: „Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied.” Kell-e ennél nagyobb fizetség?

Bár minden bizonnyal sokakban fogalmazódtak meg gondolatok, elevenedtek fel emlékek, azonban az előadást követően csupán néhány hozzászólásra jutott még idő. Elhangzottak a résztvevők részéről a köszönet szavai, az alázatosságra buzdító gondolatok, a hatékonyabb közösségi életre vonatkozó javaslatok.

A hozzászólások után a székesegyházban folytatódott a program, ahol az alkalmazottak és a munkatársak a jelenlévő papokkal közösen elvégezték a napközi imaórát, aminek keretében Mons. Fodor József vikárius úr arról beszélt, hogy minden egyes szolgálat, még a legkisebb is, értékes a Jó Isten szemében. Buzdított arra, hogy szolgálatunkban legyünk lelkiismeretesek és hűségesek, hiszen az Úrnak szolgálunk. Az összhangban végzett istendicséretünk, a különböző szolgálatok egybehangolása mint egy szimfonikus zenedarab csendül fel Isten színe előtt. Végezetül az éppen egy évvel ezelőtt boldoggá avatott Bogdánffy Szilárd vértanú püspökünket állította elénk példaként, akinek egész élete a vértanúságig vállalt szolgálat volt.

A nap befezejéseként a jelenlevő alkalmazottak és munkatársak a főpásztorral személyesen is találkozhattak a Püspöki Palota előterében egy állófogadáson. Mindenki szemében – elrejtve vagy felvállalva – ott csillogtak a meghatódottság örömkönnyei. Ha nem is tehette mindenki a tarsolyába a szolgálatáért megérdemelt jutalmat, a jézusi igéret mindenki szívét-lelkét átjárta: „Boldog az a szolga, kit munkában talál az Úr!” (Mt 24,46).

 

Dr. Kovács Zsolt, irodaigazgató