Beszámoló - Taizé 2012

 

Isten kegyelméből augusztus 2-án 45 fiatalból álló csoport indult el Taizé felé. Lelkesen, vidáman szálltunk fel a buszra.

 

Első állomásunk Bécs volt, itt szeretettel fogadtak minket, egy rövid közös városnézés után a Sent István székesegyházban misén vehettünk részt, a tetőtérből megcsodálhattuk a várost, majd  lehetőségünk volt a városban sétálni, körülnézni, pihenni egy parkban. Néhányunknak eltévedni is sikerült, de kis útbaigazitás után megtaláltuk a csoportot még indulás előtt.

 

Brixen volt a következő állomás, ahova estére szerencsésen megérkeztünk. Itt szállást biztosítottak nekünk, s a hosszú út után jól esett kicsit kinyújtózni, felfrissülni. Délelőtt indultunk tovább. Az úton hálás voltam a fiatalokkal elmondott imákért, rózsafüzértizedekért, a papokkal végzett zsolozsmákért. Úgy éreztem az Úr örömét leli bennünk. A svájci hegyek közt egy benzinkútnál megtudtuk, hogy a buszunk némi javításra szorul, ami időbe is telt. Örültem, hogy  senki nem mérgelődött, hanem ezt az időt énekelve, játszva, a közeli tó partján vidáman tölthettük el. Valaki ajánlotta, hogy egy rózsafűzért mondjunk el, hogy tudjunk végre elindulni, így egy kis csapat összeállt a Szűzanya oltalmát, segítségét kérni, s mire az imának a végére értünk, nagy örömünkre tovább tudtunk menni. Svájcban Fribourgban volt a következő szállásunk. Hálásak voltunk, hogy bár későn érkeztünk, befogadtak minket, reggel pedig megvendégeltek, s kedvesen, szeretettel engedtek útnak.

 

Vasárnap délután Taizében voltunk. Ide jönni annyit jelent, mint meghívást kapni az Istennel való közösség keresésére, amelyet a közös ima, az éneklés, a csend, a személyes elmélkedések és beszélgetések segítenek.

 

Reggel misével kezdhettük a napot, majd közös ima következett, ezután reggeliztünk, s  elkezdődtek a bibliai bevezetők a különböző csoportok számára, amit egy-egy testvér tartott. Személyes elmélkedésre is volt idő, majd újra imára gyűltünk össze. Ebédeltünk, s lassan készülhettünk a kiscsoportos beszélgetésekre. Délután különféle műhelyfoglalkozáson vehettünk részt. Egy alkalommal közös találkozót szerveztek a Romániából érkezett csoportok számára James testvérrel. Este vacsora után újra imára gyűltünk össze.

           

A csoport tagjai önkéntes munkákat vállaltak az ott töltött hétre, s lelkesen számoltak be az együtt vágzett munka örömeiről. A szemetet összeszedni, másokkal közben megismerkedni, beszélgetni igazi élmény volt, vagy akik a csendért feleltek megtapasztalahtták, milyen nehéz néha szólni, figyelmeztetni, még kedvesen is, s jól esett, ha segítettek olyanok, akiknek ez jobban ment.

 

A csendben lehetőségünk volt Istennel találkozni, de magunkkal is szembenézhettünk, s kérdéseinkre Vele kereshettük a válaszokat. Hálás voltam a jó Istennek a személyes beszélgetésekért. Jól esett Isten embereivel találkozni, gondolatainkat kicserélni. Amit még megragadott, az az egyszerűség: egyszerűség a kapcsolatokba és egyszerűség az életmódban. Kihívás és szabadság.

 

Egy hét eltelt, s útra készen cipeltük csomagjainkat a buszhoz. Még egy pillantás, integetés és szívünkben őrizve Istentől kapott ajándékainkat indultunk tovább.

           

Ars-sur-Formans volt a következő állomás, Vianney Szent János nyugvóhelye. Szentségimádásra érkeztünk. Azt gondolom a jó Isten most is sok kegyelmet osztogat ezen a helyen. Szeretettel vittük egyházmegyénk papjait az Úr elé imáinkban, s kértük Isten áldását s a szent plébános közbenjárását életükre.

Cogoletto volt a következő állomás. Hajnalban érkeztünk a tengerpartra, miközben  a napfelkeltét megcsodáltuk, Istennek is hálát adtunk a teremtett világ szépségéért. Egész napunkat itt töltöttük, a busznak és sofőrjeiknek is pihenniük kellett. Aki fürödni, napozni szeretett volna, lehetősége volt rá, vagy pedig a városban sétálgattunk, este templomba mentünk rózsafűzérre, misére. Kicsit hosszúnak és fárasztónak tűnt a nap, hiszen az éjszakát a buszban töltöttük, de ezt is az Úrnak ajánlottuk.

 

Este Pádua fele vettük az irányt. Reggel misére érkeztünk, ez is Isten ajándéka volt. Imádkoztunk, kicsit nézelődtünk, majd Velence fele indultunk tovább, mostmár elég fáradtan, a buszban töltött második éjszaka után. Utolsó megállónk Siófok volt. Hajnalban érkeztünk. A reggeli csendben imádkozni, sétálni a Balatonparton szép élmény volt.

Augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén délután Nagyváradra érkeztünk, köszönjük a Püspök Atya szeretetét, amivel fogadott minket.

 

Istennek legyen hála mindazokért, akik részt vettek ezen a zarándoklaton, hiszen ajándékok voltunk egymás számára. Köszönet Vakon Zsolt atyának, s mindazoknak a papoknak,  s kispapnak, akik elkísértek minket.

 

Módi Blanka, vincés nővér