Beszámoló - Szilágysomlyói Ifjúsági Találkozó

Képgaléria

Mi leszek, ha nagy leszek? Milyennek képzelem el a jövőmet? Hol találom meg a helyem? – ezek és ehhez hasonló kérdések minden fiatalt foglalkoztatnak. Ezért látta jónak Jitaru Szél Antal szilágysomlyói esperes-plébános, Tóth Attila teológus kispap és a szilágysomlyói fiatalok, hogy összehívják a kerület katolikus ifjait, és egy egész napot ezeknek a kérdéseknek szenteljenek.

A reggeli érkezés, énekes ráhangolódás után Pék Sándor tasnádi plébános Bogdánffy Szilárd életpéldájával mutatta be, mi minden jár a hivatással. A résztvevőket bevonó előadást kiscsoportos beszélgetés követte, majd három műhelymunkában is mélyebb betekintést nyertünk a papi, szerzetesi és szülői hivatás kialakulásába, rejtelmeibe. Ozsváth József újmisés atya, Kertész Magda Szerafina vincés nővér és a négy saját, illetve tizenkét fogadott gyermekét nevelő Böjte házaspár nemcsak tanúságot tettek, a résztvevők kérdéseire is válaszoltak. A negyedik műhelymunka a szenvedésről szólt. A Tasnádról érkezett Mos házaspár arról beszélt, hogyan változtatta meg gyökeresen életüket 17 éves fiuk elvesztése, hogyan találták meg és fogadták be Istent a szenvedés által.

A nap méltó befejezése volt a közösen ünnepelt szentmise, amit Böcskei László püspök atya mutatott be. Prédikációjában szabadon szólt a fiatalokhoz, és összegezte, amit a nap folyamán életünk hivatásáról hallottunk. A hivatás ajándék, mert Jézus mindannyiunkat személyesen meghív, nem az érdemeinket nézi (Mt 4,18-22 és Mt 9,9-13). Lehetőség azért, mert szabadon mondhatunk Neki igent vagy nemet. A püspök úr kiemelte, hogy az evangéliumi ifjú, aki elutasította Jézus hívását, szomorúan távozott (Mt 19,16-22). És felelősség: mi az, amire ezek után törekszünk?

Az Úrban való együttlét örömét a tanítások, megosztások mellett a közös étkezés és városnézés tette még színesebbé. Köszönet a szervezőknek és a résztvevőknek, akik nélkül ez a nap nem jöhetett volna létre. De mi is volt ez? Bogdánffy Szilárd Ifjúsági Találkozó, Szilágysomlyó, 2010. szeptember 10. Több mint 170 fiatal Szilágysomlyóról, Tasnádról, Tasnádszántóról, Kárásztelekről, Selymesilosváról, Szilágycsehből, Szentjobbról, Királydarócról, Krasznáról és Nagyváradról, újabb bizonysága annak, hogy „Az Úrnak szüksége van ránk”, ahogyan énekeltük az egyik énekben, és nekünk is szükségünk van Őrá és egymásra. Ezért várjuk a következő alkalmat, hogy ismét találkozzunk, és addigis óvatosan bontogatva az ajándékot, amit Isten adott, éljünk a lehetőséggel, és ne ijedjünk meg a felelősségtől, mert ha felvállaljuk, az nemcsak lemondással jár, de mély békével és szívbéli örömmel is. Istennek legyen hála!

Kosza Ágnes, Nagyvárad