Beszámoló - Egyházmegyei Ministráns Találkozó

Képgaléria

Szombat reggel, amikor az első napsugarak rácsodálkoztak a földre és megvilágították az ég kékjét, minden bizonnyal sok váradi egyházmegyés ministráns szívében megfogalmazódott a gondolat, hogy a jó Isten meghallgatta az imákat, és szerető tekintetét ma Szentjobb felé fordítja.

2010. október 9-e kivételes napja volt az egyházmegyének: elsőként került megrendezésre egy, a papokat és ministránsokat egybegyűjtő találkozó – az I. Egyházmegyei Ministránstalálkozó -, ahova minden plébániáról várták az oltár körül szolgálatot teljesítő fiatalokat. Az együttlétnek Szentjobb adott otthont, ahol a szervezők – a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegyei Ifjúsági Központ tagjai, a vincés nővérek, valamint a helyi plébániai közösség – már hetekkel korábban megkezdték az előkészületeket. A csapatoknak egy-egy táblát kellett magukkal hozniuk, melyen annak a plébániának neve szerepelt, amihez tartoznak, hogy ezáltal megkönnyítsék a tájékozódást a különböző programok alatt.

A találkozóra érkezők arcán a reggeli csípős hideg ellenére is a lelkesedés és izgalom vonásai táncoltak. Elsőként a plébánia udvarán a regisztrációs asztalnál fogadták őket, ahol szellemi illetve ügyességi vetélkedőre jelentkezhettek a fiatalok, és átvehették a szentmise énekeit is tartalmazó programfüzetet. Ezután jó volt átlépni a templom küszöbét, ahol nemcsak a külső, de a szívbéli „meleg” is érezhetővé vált az elkövetkező órákban. „A Te házad otthonunk” – a szentmise előtti ministráns-imából választott mottó megelevenedett: 350 fiatal érkezett „haza” a szentjobbi Kisboldogasszony templomba Székelyhídról, Diószegről, Zilahról, Érmihályfalváról, Szőllősről, Tasnádról, Szilágysomlyóról, Élesdről, Krasznáról, Nagyváradról, Monospetriből, Szalacsról, Micskéről, Margittáról, Érkeserűből, Tasnádszántóról, Királydarócról, Bélfenyérről.

A gyülekező ministránsokat Szabó Ervin atya köszöntötte. Amíg a jelentkezés zajlott, játékos formában „levizsgáztatta” őket a liturgiával kapcsolatos ismeretekből, és igyekezett ízelítőt adni a később sorra kerülő szellemi vetélkedőből. A jó hangulat és a lelkesedés csak fokozódott, amikor Szerafina vincés nővér a szentjobbi gyerekekkel és az Egyházmegyei Ifjúsági Központ fiataljaival együtt énektanítással folytatta a programot.

Amikor lassan-lassan minden ministráns „hazatalált”, megkezdődtek az előkészületek a szentmisére: szentgyónás, beöltözés, elcsendesedés…A szentmisét Nagyméltóságú és Főtisztelendő Böcskei László püspök atya a helyi plébánossal, Kurila Gáborral valamint az egyházmegye különböző részeiről érkezett papokkal közösen mutatta be. Minden plébániáról egy ministráns az oltár közvetlen közelében teljesíthetett szolgálatot, a többiek pedig – a szolgálat ruhájába öltözve ők is – a padokban ülve vettek részt a szentmisén. Élmény volt a szemnek és a szívnek látni a templomot megtöltő fiatalokat, akiket egy közös cél gyűjtött össze.

A Püspök atya prédikációjában II. János Pál pápa szavait idézte fel. Kihangsúlyozta, hogy minden olyan személy, aki az oltár körül van – pap és ministráns egyaránt – magának Jézusnak szolgál. Tudatosítaniuk kell ezért magukban feladatuk, munkájuk fontosságát, csodát rejtő valóságát. Örömmel kell azt teljesíteniük, hiszen ezáltal lehetővé válik számukra és mások számára is, hogy igazán közel kerüljenek Hozzá, az Oltáriszentségben jelen lévő Úrhoz. Ebben rejlik a ministránsok szolgálatának, életformájának szépsége, aminek a hétköznapokban, a templomon kívül is láthatóvá kell válnia.

Meghitt és „időből kilógó” pillanata volt a szentmisének, amikor az egyházmegye különböző plébániáiról érkezett papok és fiatalok az egyetemes könyörgésekben egy közösségként, családként fordultak az Atyához. Minden csapat otthon előkészítette a maga kérését, amit a szentmisében egyikük az Úr elé vitt, a jelenlevők pedig együttesen imádkoztak azért, hogy a meghallgatásra találjon.  

A szentmise után a résztvevők ministránsruhában levonultak a templomból a falu közösségi házába, ahol meleg tea és ebéd várta őket, majd kezdődhettek a vetélkedők. A sportpályán ügyesség szempontjából mérettettek meg a fiatalok: kötélhúzás, szaladás, guggolás és más, erőt próbáló feladatokkal kellett szembesülniük a csapatoknak. Míg a pályán a testet tornáztatták meg, addig a templomban a ministrálással kapcsolatos verseny zajlott. Két-háromfős csapatok jelentkezhettek minden plébániáról. A szervezők úgy állították össze a kérdéseket, hogy a Szentírással, szentmisével, imákkal kapcsolatos alapvető ismereteket egyaránt felmérjék. Az elméleti tudáson kívül „színészi” tehetségüket is megmutathatták a résztvevők: az utolsó feladatban ugyanis egy-egy megadott szentírási történetet kellett előadniuk a zsűri tagjainak, akik meggyőződhettek arról, hogy nemcsak a ministrálás terén jeleskednek az egyházmegye fiataljai.

A verseny lejártával a szervezők összesítették a csapatok eredményeit, majd következett a meglepetéseket rejtő díjkiosztó. Szabó Ervin atya - bár mindent megtett, hogy növelje az izgalmakat - végül elárulta, hogy melyik volt az a három csapat, amelyik a legjobban teljesített az ügyességi feladatok során. Természetesen nem maradhatott el a szellemi vetélkedőn résztvevők díjazása sem: a legtöbb pontot a Szent László Gimnázium diákjai gyűjtötték össze, utánuk pedig a tasnádi és a székelyhídi ministránsok következtek.

A program a Főpásztor szavaival zárult. Megköszönte mindenkinek a munkáját, aki hozzájárult az I. Egyházmegyei Ministránstalálkozó megvalósulásához. Ezen a napon 350 fiatal lehetőséget kapott arra, hogy jobban megértse szolgálatának a csodáját, nagyságát. Lehetőség nyílt a találkozásra is, az Úrban való együttlétre és örvendezésre. Mindez nem jöhetett volna létre a Püspök atya támogatása nélkül. Jelenléte, a programokba való bekapcsolódása és szavai által a fiatalok megérezhették, hogy életük, tevékenységük fontos az Egyház számára. A ministránsok tapssal, de leginkább a csillogó tekintetekkel fejezték ki köszönetüket a Főpásztornak és minden szervezőnek. A Püspök atya kezdeményezésére ígéretet is tettek a jelenlevők: a következő együttlétig minden egyes szentmisében imádkozni fognak egymásért – papok a ministránsokért, a ministránsok pedig a papokért -, így lélekben újra és újra megvalósulhat majd a találkozás.

A legvégén Rózsika néni, a szentjobbi templom sekrestyése öntötte szavakba azt a kívánságot, amely mindenki szívében megfogalmazódott: „Találkozzunk jövőre ugyanitt!” Szentjobbon vagy az egyházmegye bármely pontján… Megerősítő és ajándékokat rejtő volt a mai nap az egyházmegye ministránsai és minden más jelenlevő számára. Istennek legyen érte hála!

Vakon Orsolya, Margitta