Beszámoló - Zenetábor Magyarpatakon 2010

 

Képgaléria

Isten hozott Magyarpatakon! Magyarokat itt már nem találsz, patakot is alig, de találsz imádkozó, a természetből s a Teremtőből élő szlovákokat, s csendet, s a csendből kakaskukorékolásra felkelő napot, s „napraforgó“ nővéreket s papot... valahol ég és föld között. A nagyváradi egyházmegye legnagyobb kiterjedésű (40 négyzetkilométer), mégis a legeldugottabb s a legnehezebben megközelíthető három megye határmezsgyéjén, ahol kilométerekre laknak egymástól a szomszédok, s Isten háza is órányi (helyi mértékegységbe átszámolva: 2 rózsafűzér) járásnyira van, ahonnan szlovák imát hallgat az Isten, ahol az 1000 éve térdelő s értünk könyörgő Szent István tekint le az oltárképről s szinte hallani, amint megdobban a szíve, amikor felcsendül az ének a vasárnaprólvasárnapra zsúfolásig megtelt templomból. Az egynyelvűés egyszokású ország gyenge és esendő- hagyta egykor intelmül Szent Imrének s népének.

Bár a zene világának fürkészését tűzték ki célul, a Nagyváradról érkezett fiataloknak a helyi plébános Rolnik Márton jóvoltából volt alkalma betekinteni a szlovák nyelv és szokások rejtelmeibe is.

Örömben telt a 2010. augusztus 23- 25. között megszervezett tábor, olyannyira, hogy a jövő évi zenetábort az Egyházmegyei Ifjúsági Központ ismét Magyarpatakra szervezi.