Beszámoló a fiatalok lelkinapjáról

 

 Március 26-án lelkinapot tartottak Nagyváradon a fiatalok a Kanonok sor 13 szám alatt. A nagyböjti lelkinap témája a tékozló fiú története volt, melyre imával és énekekkel hangolódtunk rá.

Azért, hogy kicsit megismerjük egymást egy érdekes feladatot kaptunk. Címert kellett készítenünk, amire rajzoltunk és a mottónkat írtuk. Azokat a dolgokat rajzoltuk rá, amelyek fontosak számunkra, jellemeznek minket és az életünket. A címer készítése kreatív volt, ráadásul érdekes dolgokat tudhattunk meg egymásról. Az én mottóm ez volt: B.Ú.É.K., ami nem az újévi kívánságomat jelentette, hanem annál sokkal többet: Bízd újra életed Krisztusra! Elhangzottak még a következő jelmondatok: Ahol szeretet, ott megbocsájtás, ahol megbocsájtás, ott béke, ahol béke, ott öröm; Soli Deo Gloria (Egyedül Istené a Dicsőség); Hit, remény, szeretet; Lelkesen együtt; Az Istent szeretőknek minden a javukra válik, és még sok szép gondolat.

Miután mindenki bemutatta a saját címerét, Lukács evangéliumából olvastunk fel egy részt (Lk 15,11-32), a tékozló fiú történetét. Ezután kiscsoportos beszélgetésre került sor. Feltevődtek kérdések a családdal, az Egyházzal és Istennel kapcsolatban. Az én kiscsoportomban mindenki megnyílt és egy bizalmas beszélgetés alakult ki közöttünk.

Az ebéd után vetítéssel egybekötöttt elmélkedés következett. Én újra ráeszméltem, hogy mennyi kegyelmet és tehetséget kaptam az Úrtól, és hogy mi történik, ha bűnt követek el. Néha fel sem fogjuk, hogy a bűneinkkel mennyire megbántjuk Istent, leromboljuk azt a sok jót, amit Tőle kaptunk. A legklasszabb az, hogy Ő még ennek ellenére is megbocsájt nekünk, örömmel fogadja megtérő gyermekét, és a gyarlóságaink ellenére még több kegyelemmel halmoz el minket... Csak most értettem meg igazán a tékozló fiú történetét. Olykor mi is ilyen tékozló gyermekek vagyunk, a saját vágyaink szerint akarunk élni, és csak követelőzünk Istentől, a jussunkat kérjük.

Ő szabad akaratot ad nekünk, nem tilt el semmitől, de mi nem mindig tudjuk, hogy mi a jó, és elbotlunk. Csodálatos, hogy van egy édesapánk, aki mindig megbocsájt és mindig visszafogad magához. Szerintem ennél szebb ajándékot nem is kaphattunk volna... J

Az elmélkedés után volt egy szabad fél óránk, hogy sétálhassunk a természetben (vagy beüljünk a templomba), és átgondoljuk az életünket, hogy melyek azok a bűnök, amelyek eltávolítanak Istentől.

Zárásként átmentünk a Székesegyház kápolnájába és szentmisén vettünk részt, gitárral, hegedűvel és énekszóval hálát adva a kegyelmekért, melyeket a nap folyamán kaptunk. Ez egy különleges lelkinap volt, tele színes programokkal, lendülettel, vidámsággal és lelki töltekezéssel. Hála érte Istennek és a szervezőknek! Remélem, még sok hasonló lelkinapon vehetünk részt!

 

Geréd Emőke