Negyvenhat személyt bérmáltak a székesegyházban

 

Böcskei László megyéspüspök 46 fiatalnak, illetve felnőttnek szolgáltatta ki a bérmálás szentségét a váradi Székesegyházban Pünkösdvasárnap, 2016. május 15-én, a 11.00 órakor kezdődő ünnepi szentmisén.

Ünneplőbe öltözött hívekkel, szülőkkel, rokonokkal, ismerősökkel és... bérmálkozókkal telt meg a székesegyház Pünkösdvasárnap. A hagyományos szertartásrend szerint, a szentmise kezdetén, a székesegyház plébánosa, Fodor József általános helynök, bemutatta a főpásztornak a jelölteket, akik a bérmálás szentségének kiszolgáltatását kérték. Tanúskodott arról, hogy megfelelő hitoktatásban részesültek, a szentgyónás által felkészültek a Szentlélek hét ajándékának befogadására, és méltóak arra, hogy Krisztus harcosai közé sorolják őket. Ezután a bérmálkozók válaszoltak a főpásztor kérdésére: tudják-e, hogy a Szentlélek mit művel bennük?

Prédikációjában Böcskei László püspök Szent Pálnak a galatai közösséghez intézett szavait idézve: „Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte fiának lelkét szívünkbe, aki azt kiáltja: Abba, Atya!” (Gal 4,6), az apa-fiú kapcsolat mélységét és fontosságát nyomatékosította, mely ezúttal az Isten mint atya, és az ember mint gyermek viszonyában jut kifejezésre, hogy a Szentlélek kiáradása által Isten kivetítése történjen meg az ember felé. Az Isten és az ember közötti kapcsolat az alapja és a mozgató a mi hitünknek, és Isten ajándékaként a Szentlélek ezt élővé teszi, hangsúlyozta a főpásztor. Nélküle gyengék és élettelenek vagyunk, és a világ megmarad önzőnek, nem tud kibontakozni Isten jósága és szeretete. A bérmálás pedig egyedi és megismételhetetlen különleges pillanata a katolikus keresztény embernek, nyitánya annak, aminek következnie kell az életében, és melynek hatása kell legyen.

Mit is jelent valójában a Szentlélekkel való találkozás, mit kell hozzon a megbérmáltak életébe? – tette fel a rétori kérdést a megyéspüspök. Arra hívta fel a figyelmet: sok olyan jelenetet tudna feleleveníteni a Szentírásból, melyekben ott találjuk a Szentlelket, ő azonban csupán hármat emelt ki ezek közül. Már a Teremtés könyve I. fejezetének második mondatában szó esik a Szentlélekről: „Isten lelke lebegett a vizek fölött” (Ter 1,2), akinek segítségével eloszlatta a homályt, és világosság lett. A Szentlélek tehát az, aki arra sarkall bennünket, hogy felismerjük és kövessük az igazi fényt, világosságot, aki tulajdonképpen nem más, mint Krisztus, aki örök viszonyítási pont kell legyen számunkra. Ugyanakkor Jézus megkeresztelkedésének pillanatában is ott van a Szentlélek (Isten lelke szállt le a Jordán folyónál Krisztusra – Mt 3,16; Mk 1,10; Lk 3,22; Jn 1,32), hogy ezáltal az Úr igazolja bennünk az istengyermekséget.

Az első pünkösd leírásánál is ott van a Szentlélek: „Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket.” (ApCsel 2,4), hogy a zárt ajtós emeleti terem által keltett feszültség feloldásával Isten csodálatos tettének köszönhetően történjen valami a falak szimbolikus leomlásával. Ahogy pedig az apostolok ezután kiléptek a világba, úgy nekünk is tanúskodnunk kell Krisztusról mások számára, hagyva, hogy Isten vezessen bennünket az utunkon.

 

Forrás: erdon.ro

 

KÉPSOROZAT