Beszámoló - Bérmálás Köröstarjánban

Képgaléria

 

„Amikor elérkezett Pünkösd napja, ugyanazon a helyen (az emeleti teremben) mindnyájan együtt voltak az apostolok.“ (Apcsel 2,1)

 

Amint annak idején a Jeruzsálemben a Szentlélek, úgy Böcskei László megyéspüspök is együtt találta a katolikus híveket, amikor a helyi plébános, Nagy Jácint kérésére 2010. augusztus 22-én  Köröstarjánba érkezett, hogy a bérmálás szentsége által az Egyház felnőtt tagjainak sorába emeljen 18 fiatalt.

 

A bihar megyei település határában az egyházi és világi méltóságok fogadták a főpásztort, hogy elvezessék őt kíséretével együtt egészen a plébániáig, jelezve: az ő házuk ajtaja a püspök előtt is nyitva áll, itt ő is otthonra talál. A plébánia udvarán a bérmálkozók koszorúja és a rézfúvósok várták az érkezőket, akik énekkel köszöntötték a főpásztort. Az izgatottságot és félemeket feloldandó a Püspök Úr egy kötetlen együttlétre hívta a fiatalokat a közösségi terembe, ahol a felkészülés időszakáról, a hittanórákon elhangzottakról, s felejthetetlen élményeikről számolhattak a bérmálkozók.

 

A 11.00 órakor megszólaló harang már a plébánia előtt felsorakozva találta a bérmálkozókat s az asszisztenciát, melyhez csatlakozott a szomszédos Újpalota plébánosa, Kóhr Balázs kanonok úr is. Így vonultak be a zsúfolásig megtelt Szűz Mária Neve plébániatemplom ajtaján, hogy kezdetét vegye az ünnepi szentmise. A bérmálkozók egészen közel az oltárhoz, a szentélyben foglaltak helyet, s innen vonultak mindjárt a szentmise elején, hogy verssel, virággal köszöntsék a közösségükbe érkezett püspököt.

 

Homíliájában a főpásztor a Szentlélek ajándékainak fontosságára hívta fel a jelenlévők figyelmét, nem csak azokét akik a bérmálkozásra készülnek, hanem azokét is, akik évekkel, év tizedekkel ezelőtt részesültek ebben a szentségben. Amint megerősítette és bátrakká tette az emeleti terembe bezárkózott apostolokat, úgy ad számunkra is támaszt a mindennapokban a harmadik Isteni Személy – hangsúlyozta a püspök. A homíliát követően a bérmálkozók bérmaszüleikkel együtt izgatottan vonultak az oltár elé, hogy a Szentlélek ajándékának jelét megkapva immár felnőtt keresztényként tegyenek tanúságot hitükről.

 

A szentmise végén Nagy Jácint plébános a rábízottak nevében megköszönte a főpásztornak, hogy kiszolgáltatta a bérmálás szentségét, megköszönte a zenészeknek, a kántornak s a híveknek, hogy szolgálatukkal szebbé tették az ünnepet s megköszönte a bérmálkozóknak, hogy vállalták a felkészüléssel járó munkát s izgalmakat. Erre válaszolva a bérmálkozók külön szóltak a plébánosukhoz megköszönve neki az irántuk tanúsított türelmet s az értük vállalt fáradságos munkát. Az áldás előtt a főpásztor ia megköszönte a plébános eddigi munkáját, a szülők gondoskodását s felkérte a bérmálkozókat, mondják el, mi a szerepe a bérmaszülőnek. A legbátrabb közülük válaszolt: a bérmaszülő feladata, hogy segítse azt, akiért felelősséget vállalt s jó példát mutasson neki.

 

Erre a példamutató életre hívott meg mindannyiunkat a főpásztor az ünnepi áldással: Ite missa est! – Menjetek, küldetésetek van!