A bélfenyéri gyermekotthon lakóinak zarándoklata

 

 

A Debreceni Kolping Család Egyesület 10 tagja a Szülőföld Alapítványhoz benyújtott sikeres pályázata jóvoltából 10 bélfenyéri (Belfir, Románia) kolpingos testvérrel együtt öt csodálatos  napot tölthetett  a bükk-alji Andornaktályán, a vendégfogadó Egri Kolping Család Egyesület   Szabadidő Központjában illetve a környéken. (Az elnyert összeg négyszázezer forint volt.)

A debreceniek vezetője Szegedi Kálmán prézes, a bélfenyérieké Kiss Márton prézes atya volt. Amellett, hogy mi, debreceniek gyarapítottuk honismeretünket s ezzel erősítettük hazaszeretetünket, a lelkigyakorlat révén elmélyültünk hitünkben, s az erdélyi testvéreinkkel való együttlétben erősödött kötődésünk elszakadt nemzettestvéreinkhez, ők a látottak által jobban megismerhették az anyaország egy szeletének természeti szépségeit, történelmi emlékhelyeit.

Úti célunk felé tartva, bár a Hortobágyon nem sok időnk volt megállni, leróttuk kegyeletünket az Emlékkeresztnél, amelyet az 1950-1953 között kitelepített, a kommunista rezsim által „nem kívánatos elemeknek” minősített honfitársaink emlékére emeltek. Megtudtuk, hogy a ma még élő hajdani „száműzöttek” vagy leszármazottaik minden évben elzarándokolnak ide imádkozni az áldozatokért, akik „saját hazában, száműzött rabként / járták Golgotájukat / immár fél évszázada / a sztálini «MAGYAR SZIBÉRIÁN»”. Elmentünk a HortobágyiÖkumenikus templomba is, ahol fekete márványtáblán olvasható a sok száz kitelepített neve. E szomorú emlékhely után a következő napokban annál kellemesebb élmények vártak a Bükki Nemzeti Parkban, a Szalajka-völgyben, a Szikla-forrásnál, a Fátyol vízesésnélvagy éppen az Istállós-kői ősemberbarlangnál. Ezeket a csodálatos helyeket Badacsonyiné Bagos Gabriella idegvezetőnk szakszerű irányításával csodálhattuk meg. (Szilvásváradon az erdei vasúton is tettünk egy utat). Vezetőnk számos érdekességet tárt fel előttünk a barokk városnak mondott Egerről és környékéről is.

Igazán alaposan még Bélapátfalván a ciszterci templomot és a mellette levő monostor romjait tekintettük meg.A templom jellegzetessége, hogy – a ciszterci templomok előírásának megfelelően – torony nélküli építmény. A ciszterciek kötelezően víz mellé kellett, hogy telepedjenek. Itt is ezért találunk forrásokat. (Egyike a monostor épületbe volt bevezetve, ma is kristálytisztán és jéghidegen csobog.) Itt, a Bélkő-hegy aljában épült apátságot II. Kilit, a Bél nemzetségből származott egri püspök alapította a XIII. században. A templom a Boldogságos Szűz tiszteletére lett felszentelve. (Itt is hallgattunk szentmisét.) III. Béla, akinek mindkét felesége francia királyi sarj volt, Franciaországból hívott cisztercieket. Később már németek folytatták az építkezést, amelyen a gótikus- és a barokk építészet jegyei egyaránt megtalálhatók. A templom és a monostor körül sok viszály zajlott.1720-ban például a monostornak már csak romjait emlegetik. Barokk a templom ma látható berendezése.  Későbarokk stílusú a főoltárkép: Mária mennybevitele. A templom legértékesebb oltára oldalt a Szent Imre-oltár. Szent Imre a festményen, csakúgy, mint Szent István és Szent László a körötte levő szobrokon magyar ruhába vannak öltöztetve.

A templomok, jó borok és fürdők városából jobbára csak az Egri vár megtekintésére volt idő. Gárdonyi Egri csillagok-jának ismeretében ezt nem is lehetett kihagyni. Eger 1552-es törökök általi ostromának Dobó István várparancsnok irányításával történő dicsőséges visszaverése történelmünk kevés „fényes lapjainak” egyike. A XIV. századi vár középkori gótikus püspöki palotájának Hősök termében fejet hajtottunk Dobó István vörösmárvány síremléke előtt, s megcsodáltuk a korabeli öltözékben megmintázott, jóval embermagasságúnál nagyobb szobrokat. A szarkofágban a hősnek csak szíve pihen, teste ott, ahová eredetileg temették: a ma Szlovákia területén található Dobóruszkán. A síremléknek csak a fedőlapja eredeti – mondta idegenvezetőnk. Hogy Dobó emlékéből ennyit is láthatunk ma Egerben, azt annak a velencei (Olaszország) származású Pyrker érseknek köszönhetjük, akit úgy tartanak számon az egriek mint a város legnagyobb építtetőjét. Leginkább az ő adományából lett az a képtári gyűjtemény is, amit szintén volt szerencsénk megnézni a kazamatákon kívül.   

Mennyi bátorság, s mennyi találékonyság volt Dobóban és katonáiban, illetve a nekik segédkező asszonyokban! Láttuk Gergő leleményes tüzes kerekét, amely szemünk láttára lövellte a tüzet egyetlen gombnyomásra. A dobok a borsószemekkel rezgésük útján jelezték, hogy a törökök alá akarják aknázni a várat. A jól rájuk irányított ágyúk azonban megfutamították őket a vár alól. Az asszonyok „szurkos öntete” is igaz. Cseppet sem túlzás, amit leír regényében róluk az a Gárdonyi, akinek egyszerű sírja is a vár területén van, dísztelen fa keresztjén ezzel a felirattal: „Csak a teste”. Mert nemes lelke biztosan már rég az égbe szállt, ahol talán ma is kedves hőseivel álmodik.        

 Hogy mi lett a vár sorsa Dobóék után? 1596-ban mégis el tudták foglalni a törökök, és 91 évig a kezükön volt. 1687-ben Habsburg kézre került, akik 1702-ben legfontosabb erődítményeit felrobbantották.   

                                                                             •

  

Lássuk röviden az együttlét lelkigyakorlatos oldalát. A Család Évében lévén természetesen a család volt az előadások témája. A teológiai alapot Szegedi Kálmán atya előadása adta meg. Gondolatai az ó- és újszövetségi Szentírásra épültek. Isten nemcsak testet, de lelket is adott a megteremtett embernek. Férfinek és nőnek alkotta őket, hogy a kettő szeretetben eggyé legyen. Ez az eggyé lett két ember a család alapja. A gyermek teljessé teszi a két ember életét, ahogy Jézus tette a szentcsaládét. Mária, igent mondva Isten tevére, méhébe fogadta, majd világra szülte Jézust. De Szent József áldása nélkül nem felelhetett volna meg a prófétai jóslatnak: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől. Ezek azért történtek, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavaival mondott.” (Mt 1,20-22).

A családban fontos tehát az apa szerepe is. Erről Radnóti – Szakács Albert atya beszélt, aki megrázó egyéni életsorsán keresztül igazolta a férfi (az apa) családban betöltött szerepének jelentőségét. Kezdetben édesapjával lélekben távol állottak egymástól. Egy hosszas beszélgetés után értette meg, hogy miért volt kevés ideje édesapjának rá, s hogy egy apa tudja igazán kitágítani egy gyermek látókörét, bevezetni őt az élet rejtelmeibe, és megtanítani a külvilággal való kapcsolat kialakításának szabályaira. A boldog család az, amelyikben a szülők úgy szeretik egymást, hogy ez a szeretet az Isten szeretetére, vagyis a hitre épül.

Találó metaforával a hitet olyan szemüvegnek nevezte, amelyen keresztül nemcsak valamely tárgyat látunk, hanem a mögötte levő Teremtőt, alkotót is.

Kiss Márton atya számos megállapítása is emlékezetünkbe vésődött. Előadásának központi gondolata az volt, hogy nem a múltba kell elmerülnünk, s nem a jövőn ábrándoznunk, hanem a jelenben kell élnünk. Ez nem a «carpe diem» (élj a mának, élvezd a mai napot, smással ne törődj) horatiusi filozófiáját, hanem azt jelenti, hogy álljunk a realitás talaján, és a jelen problémáit tudjuk a lehető legjobban megoldani, mindig megőrizve „istenképiségünket”.Nagy kérdés manapság a család kérdése. Ahogy a társadalom alapja a család, úgy kell a hitnek a család alapjának lennie, különben az előbb vagy utóbb, de szétesik.

Dr. Rácz Kálmán nyugalmazott főorvos, a Debreceni Kolping Család Egyesület egyik alapító tagja orvos-biológiai szempontból világított rá az egészséges család fogalmára. Az élet a fogantatással kezdődik, és a természetes halál pillanatáig tart. Ezért bűn az abortusz éppúgy, mint az eutanázia. Gazdag itthoni és külföldön szerzett megfigyeléséből szűrte le a tanulságot,

hogy mennyire káros a házasság előtti szexuális kapcsolat, különösen akkor, ha sok ilyen kapcsolata van egy fiatalnak. Utalt azokra a betegségekre, amelyeket ilyen kapcsolatokból lehet szerezni. Nem véletlen tehát a keresztény egyházak kérése az ifjúsághoz: tisztán a házasságig!

Az előadások mellett a mindennapi szentmise volt fő szellemi-lelki táplálékunk.

Testi, fizikai jól létünkről a tiszta levegőjű, tavaszi pompájában lévő természeti környezet és kedves vendéglátóink, az Egri Kolping Család Egyesület gondoskodott. Nemcsak a tárt kapuk vártak május 10-iki megérkezésünkkor, de Bisztriczki László és kedves feleségének, Márta asszonynak kitárt karjai is. Majd 12-én este több helybeli kolpingos testvérünk társaságában, baráti beszélgetések közepette fogyasztottuk el az Egri Érseki Kollégium által biztosított finom vacsorát. (Különben egész ottlétünk idején ez a kollégium biztosította étkeztetésünket.)

A nyertes pályázatnak köszönhetően bélfenyéri testvéreinknek minimális összegbe jött az itt tartózkodás. Reméljük, sok szép és maradandó élményt őriznek meg szívükben, ahogy mi is szívünkbe zártuk őket.

Fájó szívvel, de a viszontlátás reményében vettünk búcsút egymástól, hiszen ezúttal ők hívtak meg egy hasonlóan tartalmas erdélyi látogatásra.       

Bérces Mária Klára