Anton Durcovici boldoggá avatása

 

A nagyvárad és a szatmári püspökség, valamint a bukaresti érsekség után nagy öröm virrad a jászvásári püspökségre is, hisz folyó év május 17-én folytatódik a legújabb kori vértanúk boldoggá avatása: Anton Durcovici  jászvásári vértanú püspököt Szentatyánk, Ferenc pápa képviseletében Őeminenciája Angelo Amato bíboros, a Szenttéavatási Kongregáció prefektusa a jászvásári stadionban főpapi szentmise keretében a boldogok sorába emeli.

 

Anton Durcovici (születési nevén Durkowitsch) 1888. május 17-én született Deutsch-Altenburgban (ma Bad-Deutsch-Altenburg, Bécsi főegyházmegye, közel a pozsonyi határhoz), osztrák munkáscsaládban. Édesapja, Franz kőbányában dolgozott, és a bosnyák háború következtében, 1893. február 5-én, 36 évesen meghalt. Az özvegy édesanya két fiával a nyomor elől 1896-ban Jászvásárra ment, ahol megözvegyült nagynénjének vendéglője volt. Itt tanultak meg románul. Később a család Bukarestbe költözött. Anton az iskolatestvérek Szent András iskolájába járt. 1901. szeptember 1-jén felvették a kisszemináriumba, ahol 1906. október 6-án jeles érettségit tett. Rajmund Netzhammer bukaresti érsek tanulmányai folytatására Rómába küldte.

 

A Lateráni Bazilikában szentelték pappá 1910. szeptember 24-én. Hazatérte után bukaresti hittanári tevékenysége mellett a Tulcea-i, Târgovişte-i és a Giurgiu-i plébániákat vezette. 1916-1917-ben osztrák állampolgársága miatt egy moldvai internáló táborban tartották fogva. Hazatérte után legfontosabb beosztása sokoldalú elfoglaltsága között a papképzés volt: mint rektor 1924-1948. között ő vezett a bukaresti hittudományi főiskolát. Az intézmény egyébként ma az ő nevét viseli. 1923-ban kanonok, majd 1935-től általános helynök lett, de ő volt az  Unio Apostolica Cleri elnevezésű, papi életszentséget előmozdító egyesület, a Mária Kongregáció, a Szent Vince Konferenciák és a ferences harmadrend lelkes irányítója.


XII. Pius pápa 1947. október 30-án jászvásári püspökké nevezte ki. A bukaresti Szent József székesegyházban szentelte püspökké 1948. április 5-én Patric O'Hara érsek, apostoli nuncius és a jászvásári székesegyházban tartotta székfoglaló szentmiséjét április 18-án. Április 14-től egyébként bukaresti apostoli kormányzó is lett.Látogatta és erősítette egyházmegyéjét a kommunista üldözés idején. Isten Szolgája Márton Áron gyulafehérvári püspökkel dolgozták ki azt a statútum-tervezetet, amelyet az állam elutasított. 1949. június 26-án Popești-Leordeni-be indult bérmálni, amikor a Securitate letartóztatta. A Jilava-i börtönben megkínozták, majd átszállították Máramarosszigetre. Itt halt meg 1951. december 10-én. Földi maradványai a máramarosszigeti börtöntemető jeltelen sírjában vannak.

 

Vértanúságát és hősies erényeit XVI. Benedek pápa ismerte el, majd 2013. október 31-én Ferenc pápa engedélyezte a dekrétum kihirdetését.  Ünnepét minden év december 10-én, mártíromságának napján ülik majd meg.