Animátorképző - beszámoló

A 2015. november 13-15 között rendezett animátorképző egy igazi fellendülés volt az itt jelenlevő fiataloknak. A lelki feltöltődés biztosítva volt, hisz csupa jókedv, s vidámság lapult minden kis program, s előadás mögött.

Kisebb csalódás volt számomra, hogy kevesen tudtunk részt venni ezen a programon, de azért remélem a következőkben sokkal többen, illetve teljes létszámban tudunk majd jelen lenni. Kis csoportunk jól összekovácsolódott ezekben a napokban, s úgy érzem, mindenki csupa pozitív élményekkel gazdagodott.

Szeretném mindenki nevében is megköszönni az előadóknak a sok fáradozást és előkészületet a csodálatos előadásokért. Nagyon megragadóak voltak, és úgy gondolom, hogy sokunkat megérintett. Köszönjük Tibinek, Blanka nővérnek, s nem utolsó sorban Zsolt atyának ezeket az előadásokat, amikből párat kiemelnék, mint például a víziós előadást, a három oltárról az elmélkedést, vagy a tanácsokat, hogy hogyan működjünk együtt a papokkal, illetve szó volt arról is, milyen is egy igazi animátor.  Eszméletlenül jók voltak, és úgy érzem, hogy érdemes volt figyelni, mert sok „tapasztalatot” nyerhettünk belőlük. A szentségimádás mély találkozás volt Jézussal.

Az én egyik személyes kedvencem a programok közül az az volt, amikor Tibi a víziókról beszélt. S hogy mi is az a vízió? Az egy olyan jövőbe nyúló terv, mely elég bonyolult, de megvalósítható. Mi ezt a tervet egy csoportra dolgoztuk ki, melynek célja az emberek befogadása lenne. Én úgy gondolom, hogy ez a téma valamilyen szinten mindenkit megfogott. Szerintem mindenkinek szívügye, hogy egy jobb világot hozzon létre, ahol mindenki el van fogadva úgy, ahogy van, a hibáival, s hiányosságaival együtt, hiszen Isten számára minden ember különleges a maga módján. S akármennyire is mások vagyunk, én azt mondom, hogy tanuljuk meg egymást tisztelni, elfogadni és szeretni.

Zeleznik Zita-Tímea