Sólyomkőváron tartották a IV regionális találkozót

 

A Szent László Év negyedik regioális tematikus találkozóját Sólyomkőváron tartották 2017. június 22-én, az egyházmegye szlovák nemzetiségű híveinek jelenlétével. Harmadik alakalommal látogatott el az egyházmegye egyik plébániájára a szent király Nagyváradon őrzött koponyaereklyéje. A találkozón a sólyomkővári hívek, de a Magyarpatakról, Nagyváradról, Élesdről, Bodonosról, Baromlakáról, Berettyószéplakról érkező zarándokok is részt vettek. A helyi plábániatemplom kicsinek bizonyult a több száz zarándok számára, így sokan a templom előtti térről kapcsolódtak be a rendezvénybe, illetve vettek részt a szentmisén.

A találkozó 17.30 órakor fórumbeszélgetéssel kezdődött, amelyben elhangzottak ismertetők a szent király életéről és örökségéről. A beszélgetések moderátora Mlinarcsik Jan, a nagyváradi Vártemplom plébánosa volt, aki megpróbált néhány momentumot kiragadni Szent László király életéből, ismertetve azokat a jelenlevőkkel. Nem kizárt, – mondotta a moderátor – hogy az egyházmegye alapítója Sólyomkővár környékén is járt volna, vagy más olyan területeken, amelyeket ma szlovákok laknak. Majd hozzátette: a szenteknek nincsen nemzetiségük, hiszen a mennyek országában a szeretet nyelvét, Istennek a nyelvét beszélik.

Egy nagy kiváltság – amint azt Böcskei László megyés püspök is kihangsúlyozta – az a tény, hogy a szlovák hívek naponta ott vehetnek részt szentmisén, ahol Szent László élt és ahova őt eltemették, a nagyváradi vártemplomra utalva.

A felszólalók közül Konevalik Jozef is kiemelte ezt a tényt, örömét fejezve ki azért, hogy a szlovák hívek naponta járhatnak azokon a helyeken, ahol egykor a szent király járt, ott dicsőíthetik naponta Istent, ahol a szent király tette, és naponta megtekinthetik a nemrég feltárt középkori székesegyház maradványait, ahova egykor a szentet temették.

A bodonosi Kutlak Ana Szent Lászlónak a vezetői erényeit emelte ki, hiszen igazi pásztora volt népének. Ezért avatta szentté 825 évvel ezelőtt az egyház, hogy feltekintsünk életpéldájára, és merítsünk belőle a mi keresztény életünkben.

A baromlaki tanítónő, Agneta Ronceac, amikor a katonák étkeztetésének csodáját említette azt hangsúlyozta, hogy napjainkban talán nekünk, a XXI. század keresztényeinek már nem annyira a testi táplálék hiányzik, hanem inkább éhezzük a lelki táplálékot, amellyel Isten az Ő szentjeit táplálja. Figyeljünk tehát oda arra, hogy imáinkban mit kérünk Istentől.

Pindak Andrea és Juhanak Andrea, akik Élesdről érkeztek a találkozóra úgy beszéltek Szent Lászlóról, mint hídról, aki összekötötte a Tátra hegységtől északra és délre levő szláv népeket. A szentek – így Szent László is – a mennyben vannak és közben járnak értünk – tette hozzá felszólalásuk végén a két fiatal.

A Magyarpatakról érkező Ulrica nővér, a Szent Kereszt Irgalmas Nővéreinek Kongregációjából az 1894-ben épült ottani plébániatemplom berendezésének sajátosságáról beszélt, hiszen elmondása szerint eltér minden más szlovák közösségnek a templomától abban, hogy főoltárát hátom magyar szent díszíti: Szent István, Szent Erzsébet és Szent László. Ez utóbbi mindannyiunk számára példa kell, hogy legyen: ahogyan ő személyében a királyi mivoltot az életszentséggel egyeztette, úgy kell nekünk is tennünk ezt mindennapjainkban.

Margareta nővér az ereklyék hármas fokozatáról beszélt: első az, amely a szent testrészét képezi, második pedig az, amely egy személyes tárgyból való, végül pedig a harmadik a vértanúság eszköze.

A fórumbeszélgetések hangulatkeltéséhez járultak hozzá a sólyómkővári fiatalok által énekelt énenek, Gabriela nővér, illetve Janetei Hosko kántornő vezetésével.

A szentmise, amelynek főlecelebránsa Böcskei László megyés püspök volt, 18.30 órakor kezdődött. Bár nem kevés erőfeszítéssel és készülettel járt, a főpásztor ragaszkodott hozzá, és örömmel misézett szlovák nyelven. A bevezetőben az egyházmegye elöljárója elmondta, hogy mit is jelent a Szent László jubileumi év, mi ennek a lényege, a templom építésekor felhasznált kövekre mutatva: amint ezek a kövek – egyesek kisebbek, mások nagyobbak, egyesek kerekebbek, mások óválisabbak – egyben egy templomépületet alkotnak, úgy kell mi is egyek legyünk, Krisztus egyetemes egyházának a kövei.

Kubalak Peter élesdi plébános volt a szenmtise szónoka. Beszédében kiemelte, hogy bár Szent Lászlót sokan szerették, élete nem volt mentes a szenvedéstől, számüzetéstől. Példát jelent mindannyiunk számára, hiszen a nehéz pillanatok közepette sem adta fel hitét, ezzel pedig arra ösztönöz minket is ma, hogy erősödjünk hitünkben, soha ne adjuk azt fel.

A szentmise végén a főpásztor ismételten kihangsúlyozta Szent László hitét, ebből erősödhet meg a mi hitünk is. Ennek a hitnek élő és erős gyökerei vannak, az ebből ágazó fának a gyümölcseit élvezzük. Ragaszkodnunk kell hitünkhöz, meg kell élni azt, és tanúságot kell tennünk róla ott, ahol élünk. Böcskei László püspök megköszönte a zarándokoknak, hogy eljöttek szép számban a találkozóra, a szervezőknek, hogy lehetővé tették az ünnepet. Minden bizonnyal elmondható, hogy a romániai szlovák hívek számára egyedülálló eseményt jelentett a Szent László találkozó.

 

KÉPEK

 

 

 

 

Korábbi körlevelek