Szentmisében ünnepelték a Betegek 24. Világnapját

 

“Mi is lehetünk kezek, karok, szívek, amelyek segítenek Istennek, hogy a gyakran rejtett csodákat véghezvigye.” (Ferenc pápa szavai a Betegek 24. Világnapjára)

2016. február 11-én, csütörtökön, a lourdes-i Szűzanya emléknapján, amelyet 1993 óta, II. Szent János Pál pápa akaratából a Betegek Világnapjaként is ünneplünk, 17.00 órakor a nagyváradi székesegyházban ünnepi szentmisét mutatott be Böcskei László megyéspüspök.

A szentmisében a betegek kenetéhez járultak az egyházmegye azon hívei, akik saját plébániájukon felkészítőn vettek részt és a plébánosuk által kiállított igazolást mutatták fel. Szent Jakab apostol levele 5. fejezetének 14. versében ezt írja: „Beteg valamelyiketek? Hívassa el az egyház elöljáróit, és azok imádkozzanak fölötte, s kenjék meg olajjal az Úr nevében. A hitből fakadó ima megszabadítja a beteget, és az Úr talpra állítja.”

Az idézett szentírási rész értelmében, a főpásztor és a jelenlevő papok imádkoztak a betegek fölött, majd egyenként megkenték a szent olajjal a szentséghez járulni kívánó hívek homlokát és tenyerét.

Prédikációját a megyéspüspök az ünnephez kötődő három alapgondolatra alapozta: a Szűzanya megjelenése Lourdesben, a Betegeg 24. Világnapjának üzenete és jelentősége, valamint a Ferenc pápa által meghirdetett Isten Irgalmasság rendkívüli Szent Éve. A főpásztor kihangsúlyozta, hogy Szűz Mária jelenléte Jézus életében a szentírási elbeszélések alapján diszkrét, de együttérző. Ő mindig jelen van a fontos pillanatokban, tud szenvedni és együtt érezni a szenvedővel, nem lázadozik. A mi feladatunk az, hogy szenvedéseink közepette is Isten jelenlétének a tudatában éljünk, ahogyan azt a Szűzanya tette. A második gondolat a Betegek Világnapjára irányult. Mi emberek a szenvedés megtapasztalásakor gyakran lázadozunk. Szükségünk van tehát, hogy a szenvedés misztériumát hittel fogjuk fel: a szenvedés nem tűnik el ettől, de meglátjuk értelmét. Szűz Mária közvetíti számunkra a megértés, a gyógyulás kulcsát: nem csak a testi, hanem a lelki gyógyulásét is. Fordítsunk nagy figyelmet a betegek méltóságára, – buzdított továbbá a főpásztor – hiszen ők nem leépült emberek, nem másak mint mi. Pontosan betegségük által állnak közelebb Jézushoz, aki elviselte a szenvedést és a halált. A beteg tehát, egy Jézushoz közelebb álló ember, aki nagy méltósággal rendelkezik. Sokszor a beteg válságot idéz elő környezetében. Mivel az emberek nem tudnak mit kezdeni vele elmenekülnek, vagy eltávolítjak a betegek (erre a célra létesített intézményekbe). A keresztény embernek azonban szeretettel és együttérzéssel kell szembenéznie a betegséggel, mert minden szenvedőből és betegből Jezus néz ránk.

A harmadik és utolsó gondolat az Irgalmasság Évéhez kapcsolódott. A Szent Kapun való átlépés Isten irgalmasságának a megtapasztalásához vezet el minket. Aligha van életünkben valami olyan, ami nem az Isteni irgalmasság megnyilvánulásának az eredménye, hanem csak a mi fáradozasainknak köszönhető. Sok mindent természetesnek és magától értetődőnek veszünk, egészségünket is, holott Isten ajándákairól van szó. Isten ingyenesen adja önmagát, felkínálja gyöngédségét. Ebből merítve tudunk mi is gyöngédek lenni egymás iránt.

Életünkben olykor megjelenik a szenvedés és megpróbáltatás, Isten ilyenkor meglátogat minket, és megmutatja az utat, amelyen közelebb kerülhetünk hozza – fogalmazott prédikációja végén a megyéspüspök.

 

KÉPSOROZAT